2012. november 14., szerda

Koosán Ildikó - Van pillanat


Van pillanat amit szívedbe vésel,
egy  érintés száz vallomással ér fel,
alkony ,ami csendben  hull hajadra;
van pillanat, hogy nem ismersz  magadra.

Szitál a fény, árnyékkal olvad össze,
lásd,  ami volt elmúlik mindörökre,
ajkad  nem nyílik szépre sem panaszra;
van pillanat, hogy nem ismersz magadra.

Igéz a csend, mint mágnes vonz a távol,
tükörszilánk lesz  napjaid javából,
könnyekből  gyöngy, nyakláncnak  összerakva;
van pillanat, hogy nem ismersz magadra

sodor a lét, homlokod mögé bújva
emlékeztet  s te  emlékezel újra,
és rab maradsz, a tévedések rabja;
van pillanat, hogy nem ismersz magadra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése