Ölelésünkben összeér:
talán a szív, talán a vér.
Az éjszakában összeköt:
talán a fény, talán a köd.
Mi hát - mi egybetart - a lánc?
Talán szeretsz. Tán csak kívánsz.
Mindegy, most hozzám tartozol.
S enyém leszel valamikor.
Egyszer majd minden összeköt:
a szív, a fény, a vér, a köd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése