2012. május 17., csütörtök

Pusztai Éva - Születés


Szerelmünk a földdel együtt született.
Te voltál a fény, én a sötétség.
Te voltál a tenger, én a szárazföld.
Csókod tűzbe hozta a napot.
Pillantásod megvilágította a holdat,
Érintéseddel hegyeket teremtettél.
Amikor összefonódtunk,
Nem tudtuk hol a kezdet, hol a vég.
S akkor születtek meg,
A ragyogó emberi csillagok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése