Régi emlék jut eszembe,karcsú tested szép gyönyöre.
Hamvas arcod vágysugára,
szemednek szűz, barna láza.
Emlékszem még bronzhajadra,
hogyan omlott a válladra.
Vallomásod őrzi szívem,
hordom, óvom, amíg élem.
Elfeledtél, rég elmentél,
álom, csak már, hogy szerettél.
Felderengtél mégis bennem,
minden szavad él lelkemben.
Isten voltál s én a híved,
imádkoztam nap-nap érted.
Mégis egyszer elárultál,
pokol tüzére juttattál.
Eldobva hű szerelmemet,
csókunk, vágyunk mind elégett.
Nem maradt más, csak az emlék,
hamuval írt szeretlek még!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése