Szemeidet néztem
éjjel szétmosták vonalaid
az esti varázsok
és újra láttalak!
Szép volt a kép
álmokból szőtték
Nekem az Istenek
ajándékot kaptam!
Újra megmutattad
gyémánt lelkedet..
Kemény, szikrázó fény
félve kimondott
titkokról szóltál
Tündérlény fonta
szavaid varázsigéit
puha, meleg testedből
fontál Rám ruhát,
meg ne fázzak..
Beszéltél
szomorú álmokat
emlékek törtek utat
a csendben
ösztöneimmel is láttalak
múltad kísértetei
vezették szemem.
Feküdtem melletted csendesen
félhomályos árnyak suttogó
ajkaidról leváló lélekcseppek
lebegve mosták tisztára szobámat
Csak a szavak éledtek... emlékszel?
A Világ aludta álmát...
Nem is sejtve, mit merészel
két lélekcsók helyett
szóban egyesíti ajkát..
Amikor néztelek...
elfogytak a szavak
láttam a sötétben
feltörő színeket
és szakítottunk belőle
Magunknak a hideg csend
szaténjára festettünk képeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése