Szabó Zsolt - Szíved csókjain

A vakon lépkedő jövő
álmos szemeit dörzsölő
alkonyat

éji csendjében selymesen
megsimítom, szép kedvesem,
arcodat,

s érzem, melenget mosolyod,
édes illatát locsolod
testednek

ajkamra, s nyíl’ a szó-bibe,
szívedbe súgom, mennyire
szeretlek,

s hallom, mint bensőnkben a lant
zsongó húrjain megfogant
érzelem,

a szerelem lágy, szirénes
hangja feléd száll, szól: édes,
légy velem;

s míg ajkaink összeforrnak
egy sötét, kiégett kornak
romjain,

csillogó szemem mezsgyét mos
szerelmes szíved mámoros
csókjain.