2015. augusztus 20., csütörtök

András Sándor - Megérintettél


Megérintettél egy bizonyos helyen,
nem fizikai.
Nem tudom, hol van. Ha azt mondom: Bennem,
ugyan hol vagyok én, ami nem fizikai?
Ha szétzúzzák testem,
megszűnik az a hely is, így tudom-hiszem,
de egyelőre mindenütt érzem és sehol sem érem el
azt a bizonyos helyet, amelyen megérintettél.
Elcsodálkozom
a világon, hogy van benne efféle hely,
ami mégsem benne,
és ámuldozom, hogy te sem egészen benne,
hiszen megérintettél azon a bizonyos helyen,
amelyik, megölellek érte, nem fizikailag


2015. augusztus 19., szerda

József Attila - Álomban enyém vagy


A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...

Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.

2015. augusztus 18., kedd

Tóth Árpád - Lélektől lélekig


Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szívek!
A Szíriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

2015. augusztus 17., hétfő

Domán Tamás - Mi lehetnénk...


Te
sorsom üres perceibe
szőnél-e szót /szerelmeset,
szívemhez szárnyalót/
ha kérném?

S
lennél-e napom, kedvesen
ölelő… mint égi,
ha kisvirág tör elő…
Mondd lennél?

Én
sorsod üres perceibe
szőnék oly szót /szerelmeset,
szívedhez szárnyalót/
ha kérnéd…

S
lennék a napod, kedvesen
ölelő… mint égi,
ha kisvirág tör elő…

2015. augusztus 16., vasárnap

Gát István - Maradj velem


Maradj velem, ha utcák vadonában,
nyüzsgő tömegben társtalan bolyongok
és összefog mindenki ellenem,
bűn buktatóin ne botoljék lábam,
védőn, mint vándort ráboruló lombok,
takarj be s fordítsd befelé szemem.

Maradj velem s kísértetes magányom
rémségeit rámzúdulni ne engedd,
nincs hajladozóbb nádszál kívülem
s ha lelkem tépelődve sok talányon
testem törékeny cserépben szenved:
szép szavaira nyisd meg a fülem.

Maradj velem, ha uttalan utakra
terel a képzelet vad vágtatása,
ha nyugtalan szív tétován vezet
s kalandok fényei után kutatva
nyugalma sirját esztelenül ássa:
tedd homlokomra hűsítő kezed.

Maradj velem, ha elragadna lázam,
fékezz, ha vérem és vágyam csihol még,
sötétre szürkit már az alkonyat,
mind mélyebbre kell magam alázzam
s ha rossz ritmusra hamisan dalolnék:
te szólj helyettem s vedd el hangomat.

Maradj velem, ha éj sötétűl kinn-benn
és benne elmerűl és semmivé lesz
dal, ifjúság, barátság, szerelem,
ha mindent elhagyok és elhagy minden:
örök szépségre s ifjúságra élessz
s maradj örökre Te, csak Te velem.


2015. augusztus 15., szombat

Válóczy Szilvia - Tövisek


Olyanok vagyunk,
Mint a rózsatövisek...
Összecsattant tüskéinkkel
Ölelkezünk,
S nem hagyjuk,
Hogy hajtásainkat ketté bontsa
A kegyetlen idő,
Mert sohasem késő
Virágot bontani,
Ahhoz tavasz sem kell,
Ha a szívet örök nyár uralja.


2015. augusztus 14., péntek

Hajnal Anna - Ijesztő vad szerelem


Ijesztő vad szerelem elől daccal futottam,
fáradt, fáradt vagyok most, hová lett elszánt erőm,
szabad vagyok most... mégis
egyedül lennem fáj.

Örülni szeretnék most enyhe fényű napoknak,
fűben nyújtózni puhán, nézni, fehér fellegek
álmodozva hogy húznak
gyöngéd egeken át.

Rozsvetés zöld ragyogó, széllel beszél hajolva,
keskeny dűlő hívogat, dombokon, szőlőkön át,
csendes, csendes az este...
mért nem jössz most elém...?

Elfutni már nincs erőm, meleg tenyeredbe most
boldogan lehajtanám titkos mosolyú arcom,
békült s egyszerű minden,
kín, dac, rossz álom csupán.


2015. augusztus 13., csütörtök

Erdős Olga - Most kellene


Most kellene kimutatnom pedig,
kimondani, mert most vagy itt,
most, hogy minden más, mint eddig,
hogy az Egész sok apró darabja
annyi év után végre összeállt.
De lázadok, direkt dacolok (veled),
feszítem a húrt, tesztelem határaid,
hogy vajon meddig terjed a türelem,
s – mert még nem tudom a titkot –
azt is, hogy hol kezdődik
vagy hol ér véget a szerelem.

2015. augusztus 12., szerda

Domán Tamás - Arról írnék, hogy szeretlek


Szeretnék írni egy verset neked,
olyan szépet, mint te magad.
De csillagtalan, bús kinn az este,
Fagyos köd lepi arcodat.

Csak hőn figyelem e gyászos semmit,
szívemre fájón bűn omol.
Szemeid szép szerelme, mennyei
lángja, hol jár ha álmodom?

Talán őszirózsás kertek mélyén,
ott, hol csendes dal illatoz?
Vagy felh?k bársonyán lépdel, végén,
majd ég és föld közt ingadozz?

Bár lehetnék a szárnyad, röpítve
aranyló napkorong elé.
Fel magasba, ne hajoljon íve,
mint szomjas virág, por felé.

Szeretnék hinni most, de nem merek,
csak arctalanabb lesz a kép.
Tört lelkem minden csendnél csendesebb,
hogy elmúlt, hogy nem vagy, hogy még…


2015. augusztus 11., kedd

Pablo Neruda: Sóhaj


Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór:
úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban.

Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik,
és virágai fényét magába rejtve hordja,
szerelmed tette, hogy testemben él sötéten
a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről.

Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól, és mivégre,
gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek
így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni,

csak így, csak e módon, hogy nincs külön te, nincs én,
oly közel, hogy enyém a kéz a mellemen,
oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.

(Somlyó György forditása)


2015. augusztus 10., hétfő

Domán Tamás - Hoznék szerelmet


   Szeretném átölelni a végtelent,
apró szívvé összenyomni.
Tengernyi szerelmet önteni bele,
ne kelljen üresen hozni,

s ha már hoztam, érzelemmel töltve,
mint szél a fehér hópihét,
fagyosan és könnyedén hullna földre,
mindaz, mi bántón fáj és tép...

Szeretném átölelni a végtelent,
apró szívvé összenyomni.
Tengernyi szerelmet önteni bele,
s neked, örökbe adni.

2015. augusztus 9., vasárnap

Juhász Magda - Szeretnék hinni neked...


Szeretnék hinni neked,
de mást mond a szád,
és mást mond a szemed.
Szeretném hinni,
hogy minden szó igaz,
de nem nézel rám,
és a szemed is ravasz.
Bevallom, tetszel nekem,
jóképű srác vagy nagyon,
a csókomat szavakért
cserébe, mégsem adom.
Csak beszélj, üres a zsebem,
szónoklatodat, majd
jó mélyen elteszem.
Meg aztán két fülem van,
hisz` ezt te is jól tudod,
egyik fülemen bemegy a szó,
a másikon ki is fut, legott.
Szeretnék hinni neked,
ha majd összhangban lesz
a szád és a szemed,
akkor megfontolom a dolgot,
de barátocskám addig, -
felejtsük el a csókot!


2015. augusztus 8., szombat

Válóczy Szilvia - A szerelem


A szerelem az égben köttetik,
nem kell hozzá se hang, se szó,
a szerelem szívből igyekszik,
őszintén tiszta, őszintén adó.

A szerelem megvéd, ha kell,
tiszta lélekben marasztal,
a szerelem magányt kerget el,
utadon szerényen magasztal.

A szerelem álmokat vált valóra,
melletted marad rossz időben is,
a szerelem hűségnek adója,
vágyban gyengéd, mely előre visz.

A szerelem sosem káromol,
megért, könnyek nélkül is,
a szerelem féltő karodba omol,
nehéz fájdalmak közt is hisz.

A szerelem egy örök mennyország…


2015. augusztus 7., péntek

Bodnár Éva - Első szerelem


Rám mosolygott...
Bennem valami lángra lobbant,
tüzet fogott.

Szemébe néztem...
Kétlem, hogy valaha alkotott
szebbet az Isten.

Megszólított...
Hangjában minden álmom
ott suttogott.
Mi ez a tűz?
Mi ez a kínzó, mindent elsöprő
veszedelem?

Ölelkezünk,
s a csillagok azt súgják halkan:
„A szerelem...”

2015. augusztus 6., csütörtök

Domán Tamás - Szemeidben


Bárcsak fa lehetnék,
kinek törzsét éhes vasak rágják.
Tán fel sem jajdulnék,
elég az, ha testem dőlni látják,

ha színes könnyeim
szomorúszép alkonyatba sírva,
csendes búval teli
-Érted éltem!- üzenetet írna.

-Érted haltam!- tudják,
szerelmem forró fénye óv, akar,
de kinn, már az utcát
nem zengi ének, mindent törött gally

takar. Emlék csupán
az otthon /szirmom, gyűrűm/ elfeled.
Mint háború után
béke, száll. Nézem gyönyörű szemed...

2015. augusztus 5., szerda

Hajnal Anna - Akarlak, szeretlek


Akarlak, szeretlek, kellesz nekem
dacos, síró szived csupa vad szerelem
csupa vágy, csupa láng
csupa konok erő
már lankad az ész, a védekező.

Félelem? Távolság? Mit jelent?
Mindig több, több éhséget teremt.
Hiszen elpusztulunk így Te meg én
két árva fuldokló, néma, szegény!

Akarlak, szeretlek, rég elég
titok és várás és szenvedés
boruljunk össze, mellre mell
két fáklya szivünk hadd lobbanjon el!

Hasitó villám szívemen át
feszül és tágul az egész világ
szük abroncsok a sarkkörök
kicsap a tenger, s a szent ködök
ragyogva befödnek, vihar és láng:
együtt világok várnak ránk!

Együtt - vagy halál és pusztulás
szerelem - szerelem, fényvarázs.

2015. augusztus 4., kedd

Heinrich Heine - Bánat


Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé,
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit, ki nem szeret téged
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek,
Kergetni egy álmot, soha el nem érni
Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet,
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni
Mással látni meg őt és utána fordulni
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni, sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken
Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig
Aztán, hogy elfordulok
Fáradt szememhez nyúlok
S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,
De rosszul ítélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagy sokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!

2015. augusztus 3., hétfő

Szécsi Margit - Szerelem


Acélkék rozsban háltam
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.

Távol a töltés nyúlánk fennsíkján
olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott
s fénye rajtunk is végigsepert.

S füttyszóra jólét, buja szépség
amint ott elrobogott
a nehéz gazdagság súlya alatt
a talpfa felzokogott.

Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.

2015. augusztus 2., vasárnap

Kovács Erika - Séta



    Tekintetem
    a tóparti földön sétál,
    homályos,
    de élő emlékekben botladozik.
    A tó tükre
    sóhajomtól megreped...
    Szerelem-padok jajdulnak
    alvó fák alatt
    - kölcsönös élmény -,
    torkomban visszagurul
    egy könnycsepp
    (az égből egy huncut
    csillag kikukucskál),
    arcomra mosoly merészkedik,
    és elmerülök létezésünk csendjében.

2015. augusztus 1., szombat

Grigo Zoltán - Most kell...

 
    Most kell, hogy téged öleljelek,
    Ameddig az alkony messze még,
    Mielőtt a nap végleg lemegy,
    És a föld az éggel összeér.
    Addig kell, hogy szeresselek,
    Amíg nem üzennek a csillagok,
    Hogy nekem adják a végtelent,
    Hogyha velük együtt szárnyalok.
    Kaphatnék én örök életet,
    Feledve a földi gondokat,
    Élhetnék velük az égben fent,
    Már örökké mindig boldogan.
    Ezüstfényű csillagszememben,
    Ott ragyogna a lenti világ,
    De kemény kővé vált szívemben,
    Nem nyílhatnál, mint a virág.
    Nem lehetnél te többé nekem,
    Kezem nem érne már érted el.
    Hogyha a szerelem szívemben.
    Csillagok fényében égne el.
    Mit érne akkor az öröklét?
    Ha nem foghatnám többé kezed,
    Csak keresne téged örökké,
    Lázasan égő csillagszemem