Vitó László: Szerelem

Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen "távol"
amióta tudom, hogy létezel.
Hol éppen vagy
a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.

Ha megsimítsz egy tárgyat
amint bárhol gondolatban
nálam feledkezel
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...

Magányából az "én" és "te" kilábol
mely külön értelmetlen félbe szel
csak a tündöklő "Te meg én" világol
értelmes egy velem együtt leszel:
Én vétkezem, amikor Te hibázol
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.

Kovács Daniela - Ha közelemben tudlak...

A szívemben búvó jégkristály százai
Elolvadni látszanak, felmelegszem
Amikor hozzám érkeznek gyönyörű szavaid
Ízét érezteti velem, a csodás szerelem.

Nincs bűnöm egy sem, csak vágylak
Vágyom egyetlen finom érintésed
A szavad, a felém közeledő lépted
Hogy megpihentesd rajtam gyönyörű tekinteted.

Simulj oldalamhoz, derekam ölelve
Hadd érezzem értem lüktető véred
Ha közelemben tudlak, nem zaklat félelem
Nem kínoz a tudat, hogy elveszíthetlek.

Tornay András - Lefestenélek

Lefestenélek, de nincs olyan szín
Kifaragnálak, de eltörne a vésőm
Eltáncolnálak, de vérezne a lábam
Elmondanálak, de hazudnának a szavak

Ködbe, márványba, hangforrásba rejtőztél
S engem csak lépteim kopogása
kísér koporsómba
Így üres a vásznam, durva köveim
Megkonduló némaságom félretaszítva
Egyetlen esélyem maradt: megérinthetlek.

Rimanóczy Ildikó - Szerelem éji dala

Gesztenye alszik még fehér virágban,
bibéjén nyugszik a varázsló Ámor,
tüskeruhát fon kese holdsugárból -
szirének dalán száll szívedig vágyam.

Jeges hajnalok harmatkönnye illan,
ha égig ér a sárgarigók dala -
zsong az új tavasz bódító illata,
s tócsák tükrében fénymosolyod csillan.

Érkezel. Az éj ránk borítja árnyát,
vaníliára csorgat a Hold mézet,
halvány íriszek szirmaik kitárják,

a boldogság rak most házunkban fészket.
Hajnalok jöttét többé sose várnád -
lila párnákon az öröklét lépked.

Victor Hugo - Olyan a szerelem

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
Amelytől fénylik a szirom,
Amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
Szivárvány-szikra, miliom.
Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
Ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
Mi távolabbról: mint a gyémánt,
Az közelebbről: mint a könny.

Sárhelyi Erika - Bírni vágyom a percet

Tűnődöm, mint lobban el az idő,
s miként tűnik a semmibe az egyszeri,
megismételhetetlen pillanat.
S félem a soha vissza nem térő
jelent - a sorsot, ahogy rendre elnyeli
a szellőként lebbenő alkalmat.

Tűnődöm, vajon majd felismerem,
mikor leírom a legutolsó sort is,
hogy ez volt az, hogy ez AZ volt?
Vagy olyan lesz, mint némely szerelem,
öröknek hitt, mégis átlátszó és hamis,
ábránd, mi réges-rég hamvába holt?

S ha megszületik az utolsó dal,
az utolsó érintés, az utolsó csók,
megszólít-e, vagy nyomtalan elvész?
Életem csak gyönge árvalányhaj,
s én bírni vágyom a percet, az utolsót,
mielőtt köddé lesz a nagy egész.

Helen Bereg - Éjjel honvágy hajtott

Éjjel álomvágy hajtott feléd,
Besuhantam Kedvesem,melléd.
Átölelt lágyan szellőkarom.
Átjárt a végtelen nyugalom.

Odasimultam óvni álmod,
Együtt élni a boldogságot,
Összefonódva eggyé lenni,
Nem mérlegelni csak szeretni.

Sóhajtottál ölelve párnád.
Riadtan odabújtam hozzád,
Azt hittem ébredsz,lejár az álom
Megtörik nyugalmas boldogságom.

Halkan suttogtad:Édes Párom!
Egyetlenem!Örökké várom,
Hogy csak az enyém légy.Édesem.
Azután nem válunk el sohasem.

Válaszoltam a suttogásra:
Megígérem,Életem társa,
Neked adom halálig életem,
Nem válunk el Kedves,sohasem.

Boldog mosolyt láttam arcodon.
Ismét átölelt két karom.
Nem is tudom,mikor múlt az álom.
Ébren is érzem a boldogságom.

B. Huszta Irén - Vigaszom

Egészen furcsa ez a szerelem...
Így még nem szeretett soha senki sem,
Pedig megértem már jó néhány tavaszt,
S teleket, amikor a szív meghasadt,

Féltem is kitárni a lelkemet...
Védelmemre hívtam minden szellemet,
Kérleltem az összes őrangyalt, nehogy
Beléd gabalyodhassak még valahogy

A szerelem-tündér csak nevetett...
Mosolyogva adta oda a szívemet
Neked, és a tiedet máris nyújtotta
Felém, de előbb lángosra gyújtotta.

Szerelemben égő szívet kaptam...
A könyörgés sem segíthetett rajtam.
Egyetlen vigaszom, hogy nagyon szeretsz,
Minden gondom elszáll, amint átölelsz.

Nagy István Attila - Metszéspont

Esik az eső. Könny keveredik
a hideg ősszel.
Siratom magamat.
Jó lenne odabújni hozzád,
hosszan ringatózni veled.
Kérlelni, hogy el ne eressz,
ha mégis elmennék.
Bánatba bódít az ősz,
nyugtalan szívverésem
meg ne rémisszen.
Itt vagyok még, várom,
hogy újra megölelj,
s abban a metszéspontban
meg is születhetek újra -
veled.

Nagy Csaba -Várj, ne tedd, hogy könnyezzek,

    
Várj, ne tedd, hogy könnyezzek,
most, amikor még
tiéd a föld, körötte az élet,
a legszebb
szerelembe öntött
teljesült vágy,
hisz hangod oly kedves,
simogató szavad
oly puha, oly lágy,
Te kell érezd, s hidd,
árnyékként követőn,
lépten
veled vagyok, s nem hagyom,
hogy valaha is
úr legyen fölötted
a mind veled
ébredő gyötrelmes fájdalom.


Várj, ne tedd, hogy zokogjak,
a tavasz még most jön,
ha sír is a lant,
de Te halld
nyugtató hangját
a vígan daloló
réti csalogánynak,
Te lásd a fényt,
a réteket ölelő
nyárnak mindkét kezét,
s érezd
érted esdeklő
sóhajaim vágtát,
akkor majd
vígan kél a nap,
s nem álmodok
könnyemmel öntözött,
fehér
csokorba font kerti margarétát.

Maszong József - Te vagy

Te vagy a napfény,
a Hold ragyogása,
mindent elsöprő
csókok varázsa.

Te vagy a tűz,
a lobogó-láng,
perzselő szerelem,
megannyi érzelem,
éji ragyogás.

Te vagy a kéz,
mi gyengéd, ölelő,
bánatot elsöprő,
örömet szerző.

Te vagy a menedék,
ha háborog lelkem,
az élet viharában
nyugalmam
kebleden lelem.

Harcos Katalin - Álmodj velem...

    Álom kell? Hát legyen! Álmodom.
    Talán ott alszom majd a válladon,
    s amíg pillám mögött álmom pereg
    lemosolyognak ránk a kék hegyek.

    S mert álmom tiéd, hát veled vagyok.
    Szememben újra boldog fény ragyog,
    ölelsz, s a két karom visszaölel,
    és - lásd!- a csókokat sem hagyjuk el.

    Most állj! - mondom,- itt tovább nem megyek.
    Elég lesz csupán, hogy veled legyek,
    és kedvem derül, szívem kitárom.
    Légy a kedvesem...vagy a barátom!

    Tudod mit, Kedves? Most álmodj velem!
    Ragadjon magával a szerelem,
    vad szenvedélyem ismerd meg kicsit,
    s tartsd meg magadnak, hogyha boldogít!

Nagy Csaba - Veled

Most, ahogy a legszebb
rózsaszín illatú
januári tavasz
hajnalát kémlelem,
sóhaj szökik ismét az ablakon át.
Mily szép így Veled,
egy gondolat csak
s hogy dobog a szívem.
Elmerengem,
még bennem élnek
a félve tett léptek.
Mintha tegnap
jöttél volna erre,
s már egy éve
múlt,
hogy koporsóba tettem
életem magányát.

Hogy mi is a szerelem?
Csak most,
hogy bennem él,
suttogja
szerte
pajkosan a szél.

Az ég oltja utolsó csillagát,
s arcomon csillanó,
meleg
könnycsepp gördül,
most, ahogy a legszebb
rózsaszín illatú
januári tavasz
hajnalán
a felkelő nap
szórja rám kegyesen a fényét.

Veled mindig
s minden olyan szép.

Demeter Mária - Homokszem

nyomodba léptem
hideg homokban
eléd indultam
eltévedtem
megjött a szél
akár a szerelem
a homokkal találkozott
nem velem

Gyóni Géza - Ősz van

Ősz van. A zöld, lombos ligetből
Csak puszta, zörgő gally maradt...
Oh visszasírom sokszor, sokszor
Az eltűnt, elszállt szép nyarat.

Ahogy a hűs akácsorban
Kísértelek, én kedvesem -
Csak a nyarat éreztük akkor
S haladtunk szótlan, csöndesen.

Még nem vallottuk meg szerelmünk,
Még akkor nem is tudta más -
De oh köröttünk tisztán szólott
A legékesebb vallomás.

A kis kerítésen kihajlott
Egy-egy kíváncsi rózsafa
Szerelmet ontott rózsák kelyhe,
Madár csicsergő ajaka.

Csak épp szívemre nem borultál,
Csak épp meg nem csókoltalak -
Oh visszasírom sokszor, sokszor
A csóktalan elszállt nyarat.

Kovács Anikó - Romantika

Neked...


Mondd, ugye te nem kívánod,
hogy rozsdás szóval hazudjak könnyű álmot,
ha azt kérdezed tőlem, hogy aludtam:
jól tudod, a rideg háztetők alatt,
a gyéren szűrt sugarakban
minden ostobán áll és mozdulatlan, -
és mikor a hajnal
házat ácsol a téli szürkeségben,
ugye nem akarod, hogy eltagadjam,
nekem - nélküled - semmi örömöm nincsen...?

Mondd, ugye te megértesz,
hogy este, amikor az alkony alvadt sebe
a fényes égen gyógyulni látszik,
hiába békés a táj, és a kép színes,
- akár Canaletto híres gondolái, -
nélküled minden együgyűen semleges...

Ady Endre - Halálos szerelem

s ha nem volt még halálos szerelem,
azt akarom, ez halálos legyen,
értelmes kín: mert nincs értelme annak,
ha embernek üres kínjai vannak,
s ha nem szeretsz úgy, mint tenmagadat,
én meg fogom majd ölni magamat,
nem hogy szerelmem vagy bosszúm mutassam,
de jobban fájna elsorvadni lassan,
s árnyék leszek, melytől szorongva félsz,
bíró, kitől büntetést nem remélsz:
Vigyázz! Ne hagyj meghalnom, amíg éls

Molnár Rózsa - Halálos szerelem

... azóta kell halálos szerelem...
azóta kellenek krisztusok nekem,
akikben kitapintható a fájás,
akik vállukon hordják furcsa világukat.
... nekem krisztusok kellenek, mázsás
terhet cipelő sebek, és kikből
Isten vére csepeg.
Halálszagú, csenddé sűrült égi küldetések.
Egymásba vérzések,
tövishegyek karcoló mártózásai...
földig rombolt életek,
szemen köpött alázatosságok,
áldásból kitépett jajongások,
ellent kiáltó nemek,
vérző férfiszemek,
homályuló, zöld magány,
időtlen, örök talány,
... nekem máglyahalál kell,
lelket gyullasztó eretnek gondolat,
mi merészen égre mutat.
Amiből olvasnál, ha lenne hozzá szemed,
és vezetne is, ha nyújtanád kezed.
... nekem szikrázás kell,
csengő hang, merész igen...
... valami ilyen...
- talán észrevétlen -,
de halálos szerelem...

Imre Flóra - Lassan megöregszik

Az ember lassan megöregszik,
A jövőnél már fontosabb a múlt.
Nem jön felénk, ami előttünk fekszik,
Csak könyörtelen elmarad az út.

Ha sötét is, nem félünk a jövőtől.
Nem is sötét, üres. A szerelem
Többé már nem követelőző,
Gyöngéd csupán. Fut velünk a jelen.

Vagyunk, nézünk, de minket nem lát senki.
A szerelem is néz csak, nem remél.
Az úton egyedül kell végigmenni.
Visszahúzódik minden, ami él.

A szerelem komor, kék mélyút.
Nem lángol már. De fájni még tud.

Válóczy Szilvia - Köszönöm

  Csak köszönhetem
minden szavad,
minden érzést,
mely Tőled fakad.
Köszönhetem
lelked szárnyát,
mosolyod,
mely szeretve lát,
s azt is,
ahogy féltve aggódsz,
mikor fájó szívvel
vágyat rajzolsz
bús arcomra...
Köszönhetem...
Csak köszönhetem,
hogy minden tetted
szerelmed adta.