2014. május 10., szombat

Moretti Gemma - Mély vizek fölött


Nem evezek, csak hagyom, hogy sodorja
a nagy folyó, az öreg csónakot.
Két oldalt zöld, gomolygó füst az erdő,
és fenn a felhők szürkék és vakok.
Márványos út a méla, szép folyó,
mélye sötét, sosem múló titok.
A fölé hajló, megrezzenő ágak
ráhullajtják a hűvös harmatot.
Kezem kinyújtom, ujjaim között
a víz sodródik, surran, elfolyik,
ködbe vesző partnak homokja beissza
a hozzásimult habok cseppjeit.
Nem evezek, visz, ringat a folyam,
szemem lezárom, már itt vagy velem.
Ki tudja, egyszer majd elhagysz te is,
őrző tenyeremből elszöksz, mint a víz,
mely hűtlen, hűvös, örök rejtelem.

2014. május 9., péntek

Baranyi Ferenc - Nincs


Nincs kényelmetlenebb
az elhagyott barátnál,
emléke lándzsahegy;
naponta többször átjár,
szavait csavarod,
igazát tagadod,
elutasítod magadból,
amit ő elfogadott.

Nincs kényesebb dolog
az önigazolásnál,
naponta meginog,
akár szélfútta nádszál,
hajlik a víz felé,
hajlik a part felé,
nyugtatása reszketeg, mint
vízben úszó fellegé.

Nincsen magányosabb
a lelkiismeretnél,
nem falkában harap,
nem sokszorozza testvér,
mégis ezer felől
érzed, meggyötör,
ezerszer húsodba tép, de
meg nem öl, jaj, meg nem öl!


2014. május 8., csütörtök

Erdős Olga - Ha



Ha az éjszaka véget ér, de még napkelte előtt,
Ölelj át, vigyázz rám, mint soha azelőtt.

Ha hallgatsz, én is hallgatok,
nézlek, s beszívom illatod.

Ha beszélsz, iszom szavaid,
figyelem ajkad és kezed mozdulatait.

Ha hozzádbújok, veled biztonságban vagyok.
Ha szeretsz, nem kell úgy tennem, mint a nagyok;
lehetek az, aki vagyok


2014. május 7., szerda

Gere Irén - Végtelen pillanat

         
Hideg kőfalhoz feszített háttal,
dacolva a rideg világgal,
bújjunk most össze,
mert nagyon fázom!
Nincs több szavam,
nincs több lázadásom,
csak egyetlen
végső lángolásra vágyom!
Ha most nem forrunk össze
ebben a végtelen, forró ölelésben,
nem leszünk többé együtt
- sem a Földön, sem az Égben!

2014. május 6., kedd

Vékony Andor - Egymás szemében fonva


Jó, hogy vagy nekem:
a csend, a zene, lelkem
őrizte mese,
pusztán vágtató ménes
szédítő szabadsága.

Jó, hogy vagy nekem:
a reggelek mosolya -
dér lepte tájon,
köd burkolta hegyekben
kanyargó erdei út.

Jó, hogy vagy nekem:
múló napjaink sodra,
dal a holnapról,
egymás szemébe fonva
emlék és bölcs jóslatok.


2014. május 5., hétfő

Baranyi Ferenc - Őrangyal

  
Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.

Ha az életedet veszed újra fontolóra,
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla,
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet,
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet.

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz,
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda,
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda.
Mert én vagyok az őrangyalod.

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból,
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól,
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól,
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól.

Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj,
Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj,
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz,
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz.

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess,
A végső pillanatban fogom meg a kezed,
És az egész világot odaajándékozom neked,
Mert több, mint a barátod vagyok...

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz,
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak,
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak.

És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog,
Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod.


2014. május 4., vasárnap

Lesznai Anna: Halk kérés

Szerelmesem, ma el ne hagyj.
Fáradt ma csókot ringató karom;
És mellyel sebes szívem takarom,
Hogy meg ne lássad sok szavad nyomát,
Bágyadt kezem ma ölembe hanyatlott.

Szerelmesem, csak ma ne menj.
Elült a vágyam és hívón utánad
Nem nyithatom ma ellankadt pillámat.
Könnyharmat nélkül kemény lesz az út,
Mely kedvesedtől elvezessen téged!

Kérlellek, mint kérne anyád:
"Szebb időben tartsad utazásod,
Ne indulj ma - sötét az éj - látod.
Szívem mécsén ma fogytán az olaj.
Nem vethet fényt távozó utadra!

Nem lelnél vissza, ha majd visszavágyol."


2014. május 3., szombat

Gere Irén - ...csenddé válik...


 
botladozok a sorok között
- leveleket olvasok újra -
átugrok időt és teret
keresek valami jelet -
végül mégis visszatérek
az első sorhoz az első szóhoz
- fekete minta hófehér
alapon a lapon -
hiába minden kérdés:
választ nem találok
a betűrengetegben
végül az összes hang
mély csenddé válik bennem!


2014. május 2., péntek

Baranyi Ferenc - Nincs


Nincs kényelmetlenebb
az elhagyott barátnál,
emléke lándzsahegy;
naponta többször átjár,
szavait csavarod,
igazát tagadod,
elutasítod magadból,
amit ő elfogadott.

Nincs kényesebb dolog
az önigazolásnál,
naponta meginog,
akár szélfútta nádszál,
hajlik a víz felé,
hajlik a part felé,
nyugtatása reszketeg, mint
vízben úszó fellegé.

Nincsen magányosabb
a lelkiismeretnél,
nem falkában harap,
nem sokszorozza testvér,
mégis ezer felől
érzed, meggyötör,
ezerszer húsodba tép, de
meg nem öl, jaj, meg nem öl!

2014. május 1., csütörtök

Kamarás Klára - Ez több...


Ez több, mint szerelem:
ez gondolat...
Hajnali séta, juharfák alatt...
galambszárny lebben...
párák...permetek...
hullnak a fáradt, őszi levelek...

Aztán a munka...és már odabenn...
A szkenneren fehér cicád pihen...
Megsimogatnám...mégse...nem lehet:
megérezné a simító kezet...
felébred, s akkor én is ébredek...

Már reggel van, kinyithatom szemem...
csak álom volt s egy szálló gondolat...
Egy gondolat..., mely több, mint szerelem...
 
 

2014. április 30., szerda

Balázs László: Ha majd átölelsz...


Ha majd átölelsz
És én átölellek...
Akkor,
A világtól
Nagyon távol
Egy ölelésnyi térben
Szememmel szemednek
Kezemmel kezednek
Hadd mondjam
Először én...
Mert ezért születtem
Tanultam beszélni
Csak ezért tudtam
Remélni.
Kérlek, engedd meg
Először hadd mondjam én...
Szeretlek.


2014. április 29., kedd

Komáromi János - Árnyékok az égen



fakult-sugarú napsugár
még harcot vív
az égen
fahasábot dobok a lankadó tűzre
azt akarom
hogy égjen

szikra-csillagok
rebbennek fel és hunynak ki
hirtelen
a lángok illatában
újra kigyúl és élni kezd
a szerelem

míg pattogó fahasáb
vöröslő tűzzel
játszik
árnyékunk az égen
csillagképpé
válik

táncot járunk
fakuló fény-szikrák
között
libbennek lépteink
az égető parázs
fölött

átnyúlok a Mindenség
terein, ha kezed
keresem
nyomodban járok
tűz festette árnyékod
kergetem


2014. április 28., hétfő

Tompa Mihály - Égő szerelem


     Honnan származott az égő
     Szerelemnek szép virága?
     Nyíló szirma úgy piroslik,
     Mintha vérbe volna mártva.
   
     Éjjelenként mért sóhajtoz
     Olyan hosszan, olyan mélyen?
     Hisz boldogság és öröm van
     Festve csillogó szinében!
   
     Midőn parlagrózsa szivét
     Fénysziromnak gyilka érte,
     Mely szerelemtől piroslott:
     Földre omlott drága vére.
   
     És amint hull és patakzik,
     Így kiált a hűtelennek:
     ,,Igaz voltam, elhajoltál...!
     Te megöltél, - én szeretlek!"
   
     S hideg föld a vért elissza,
     Benne minden élet elhül...
     De a holtat visszaküldi
     A mosolygó kikelettül;
   
     Mert bár a szív nem dobog már,
     S érzéketlen, föld alatt van,
     Amely lángolt benne egykor,
     A szent érzés halhatatlan!
   
     Hol kihullt a föld porára
     Parlagrózsa forró vére:
     Hatalma a szerelemnek
     Uj virágot hoza létre.
   
     Ez sóhajt oly hosszan... mélyen...
     A magános éjszakában:
     ,,Hű maradtam, hűn szeretlek
     Az életben, a halálban!"
   
     S kinek szirma úgy piroslik,
     Mintha vérbe volna mártva:
     Hulló vérből lett az égő
     Szerelemnek szép virága.

2014. április 27., vasárnap

Gere Irén - Érintés


Tétován indul a kéz
gyöngéd simogatásra,
- félúton megáll.
A bizonytalanság-bénította
mozdulatlanságban valami
elvész visszavonhatatlanul.
A lehetséges és a lehetetlen
metszéspontjában új fények
gyúlnak és hunynak ki!
Indul a kéz .... megint,
s a vak éjben látó ujjak
érintik gyöngéden
a Remény könnyes arcát


2014. április 26., szombat

Hegedűs László - Szerelem a kolera idején


(Gabriel Garcia Márquez regénye alapján)

Fermina szíve meggyötört, hideg, kemény, mint márvány,
vágya már messzi fénysugár, színe-szegény szivárvány.
Mit ajka mondott régen ott, ismételgette: "ég veled!"
Úgy látta, nincsen visszaút, s hogy végzetesen tévedett.

Azóta lelke kínban ég, haja már szinte hófehér,
egyet tudott csak szeretni, s e tudat mindennel felér.
Nincs már esély, nincs több idő, szíve látja az elmenőt,
fáj megértni, hogy a férfi mindvégig hőn szerette őt.

A nap leszáll, a fénysugár már mélyen áll a tengeren.
"Ölelj ma úgy, mint ifjú lányt, szeress úgy, kérlek, kedvesem!"
És a megvénült Florentino érezte, vele mennybe száll,
vigasza édes, végtelen. A szerelemben nincs határ!


2014. április 25., péntek

Gere Irén - Vágy


..csak megszületni,
napfényre jutni
sötét, hűvös méhéből
a magánynak...
meddő, árva örömöt váltani
közös bánatra-könnyre,
ritka kacagásra...,
- néha másra -
megérinteni gyöngéd ujjal
valaki márvány-szomorúságát,
..megríkatni szeretve-bántva
a sírni-vágyó sírni-gyávát...

2014. április 24., csütörtök

Balla Zsófi - Szerelem születése

 
     Harcolok érted. Az édes hús alatt
     csonthéjba zárva, sötétbe, a mag,
     a mandulatömör. A kéz, a száj
     azt bontogatja, ami nem anyag.
     Titkod kibökni nem muszáj.
   
     Épp úgy, ahogy a teraszon hagyott
     könyv kinyílik - a szél lapozgat ott -
     súgva borzong, lobog papírhaja,
     mint kukorica szőke bajusza.
     Idegennek csattognak a lapok.
   
     Sorsunk kuszán, születetlen vetődik.
     Az ég sem érti, bár a könyv nyitott.
     S mit nem találtam, mert vakon kerestem:
     titkod falán, benned, az égitestben
     láthatatlan mindig világított.


2014. április 23., szerda

Csurai Zsófia - tisztán


tisztán


úgy mondják keleten
aki egyszer
olyan magasra tornyosodik
mint te bennem
az egyszerűre tisztul
mint a kék.

(több vagy a mindennél)


2014. április 20., vasárnap

Bakkné Szentesi Csilla - A szerelem...


    Nincs ki megértené, s nincs ki ne értené meg,
miért tud fájni, ha nincs, vagy, ha éppen éled,
mitől olyan szép, ha végül végigéled,
hiánya a vágyban miért ölt hamis képet...

 KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!

2014. április 19., szombat

Elizabeth Barrett Browning - Mennyire szeretlek?


Mennyire szeretlek? Had´ mondom el,
szerelmem mily végtelen, mindenség
érzés lelkemen, láthatatlan-szép,
maga a tiszta földi kegyelem.
A mindennap vágyával szeretlek
csöndesen, nappal, s húnyt gyertyafényben,
szeretlek tisztán, nyíltan, egészen,
és cserébe nem várok semmit el.
Oly nagyon, oly erősen szeretlek
egykor volt búmmal, gyermek-hitemmel,
elveszettnek hitt, s meglelt szerelmes
szívemmel, minden lélegzetemmel,
te vagy az élet, öröm és könnyek,
szerelem, mi holtommal se vész el.


(Bencze Marianna fordítása)