Szeitz János - Idéző

Hátra levő
Életemben
Tőled távol
Veled élek.

Gondterelő
Nappalokban
Útjaidra
Elkísérlek.

Múltidéző
Csöndes álmok
Éjszakánként
Megidéznek.

Árnyékok közt
Bandukolva
Volt élőknek
Elmeséllek.

Rab Zsuzsa - Kötés

Mert kell egy másik, akihez beszélsz.
Mert kell egy másik: mások ellen.
Ne áltasd magad. Ennyi az egész.
De ez - eltéphetetlen.

Fövényi Sándor - Emlékszel?

Emlékszel?
Hideg volt, de tavaszt hazudtak
a mandulafák.
Én gyerekként sírtam, kedves,
mikor számhoz ért szád.

Szén szemed még aludt,
ám szád már szertelen.
Korai epret ígért,
s bolondul hittem, szedhetem.

Titkolt tavaszra jött
nyugtalan nyár.
Testünk az égben,
lelkünk a pokolban járt.

És most arcomon, mint öreg fa kérgén
könny-gyöngyként csorog jutalmunk,
az Ősz.

Horváthné Nagy Ilona - Ellopott most

Arcunkon örömkönny-eső,
Egymást kereső
Sejtjeinkben szerelem sajdul:
Ősi akarás.
Most egyszerre zsong bennem
Minden szavad.
Most nem hallok mást, most
Mindent szabad!
Lélegzetem elfúl,
Belőled lélegzem.
Ó, hogy fájt
Nélküled léteznem!
Nincs múltunk,
Nem lehet.
Jövőnk se lesz,
Meglehet,
De most, csak az ellopott
Most számít.
Csak reszkető vágyunk
Elszabadult sodra,
Ami magányos kettősünk
Egy egésszé mossa,
Csak ez a lázas-csodás
Összetartozni akarás,
Csak ez a titkos,
Éji újjászületés,
Ez a hatalmas
Szívdobbanás
Után lüktető élet.

Scheffer János - Szerelem ereje

Kezedet megfogtam és éreztem a lelked,
Kettőnk közt fellobogó, lángoló szerelmet,
Mint száraz homok, ittam gondolataidat,
Mozdulataid, tekinteted, szavaidat.

Szemedbe néztem, s láttam a boldogságot,
A tükörbe néztem és még mindig ezt látom.
Csókjaid íze számban méz volt és mandula,
Gyönyörű volt a hajad fénye és illata.

Tenyered finom erezetét most is érzem,
Ajkaid első érintését sose felejtem el,
Szerelmes szívünk akkor és ott egyet akart,
Összeforrni csendben, egy örökké tartó pillanatban.

Baranyai Csaba - Melledre hajtom fejem

Melledre hajtanám fejem.
Álomittasan,
Emelkedőn-süllyedőn
Melledre hajtanám fejem.

S bár váramban
Nem állomásozik lándzsás őrség
Szerelmem neked
Reményteli, ősi lehetőség.

Melledre hajtom fejem.
Várakozással vagyok tele,
Fizetségem hű szerelem -
Melledre hajtom fejem.

Baranyi Ferenc - Egyszerű

Oly egyszerű ez: ha elvesztelek -
belepusztolok. Bármi lesz veled:
autó üt el, cserép zuhan le rád,
vagy ravatalod lesz a betegágy -
én utánad halok, nincs más utam.
A sorsomat kezelni egymagam
már túlontúl önállótlan vagyok,
élek, ha élsz - s ha meghalsz, meghalok.
Oly egyszerű ez. Semmi komplikált
nincs abban, hogy csakis harmóniát
fog fel fülem, hangom is puszta csend,
ha nincs másik hang, mellyel összecseng.
Megírták mások már, mi vagy nekem:
lányom, anyám, húgom és kedvesem,
testnek s kenyér, parasztnak a föld,
prófétának ige, mely testet ölt,
te vagy a fény az éjszakában - oly
banális mindez s mégis oly komoly.
Nekem te vagy a velem-futó magam:
kétágú útnak egy iránya van
s ágaink párhuzama oly szoros,
hogy a tekintet szinte összemos.
Értsd meg tehát, hisz olyan egyszerű:
mikor magadhoz - hozzám vagy te hű,
magaddal azonos csakis velem
lehetsz mindig már.
Ez a szerelem.

Válóczy Szilvia - Kettőnk fénye

Hiányom sose törje ketté
Lelked féltett álmait,
Úgy is szeretetté omlik
Minden kimondott szó,
Mely értünk születik
Egymás szelíd ajkairól.

Sose törjön ketté, a bánat,
Mi szíved sanyargatja?
Nappal is, éjjel is veled vagyok!
Ott őrzöm valóságodban a fényt,
Kettőnk fényét:
Az ártatlan szerelmet.

Baranyai Csaba - Hallgattunk

Ott voltunk mi ketten,
Egymás mellett a sötétben.
Uralkodott felettünk egy akarat,
S csak magunkban suttogtuk a szavakat.

Én nem mondtam, és te is féltél,
Kimondani, amit szeretnél.
Hogy a tiéd legyen, hogy a miénk legyen,
Ránk nehezedett a féltő szerelem.

Szabolcsi Zsóka - Bocsáss meg…

Bocsáss meg,
látod, az idő kevés.
elfolynak kezemből a percek.
Bocsáss meg,
tudod, a jövő nehéz,
nem is tudom, mit is merjek.

Bocsáss meg,
hisz lelkem néha
hiányok, árnyak után lohol.
Bocsáss meg,
ha a tél napjaimban
minden álmot letarol.

Bocsáss meg,
ha úgy érezted,
ajándékom hiába várod.
Bocsáss meg,
ha nem érezted
szavaimban a Te világod.

Bocsáss meg,
lásd, titkaimmal
feléd fordulok hitért.
Bocsáss meg -
csak ennyit kérek-
el nem követett bűneimért.

Válóczy Szilvia - Téli parton

Mily erőt ad lelkednek
A tett...
Létedben kitartás ébredez,
S ott fut melletted
A táj...
Vízpart, napfényes báj
Két szemedben,
Nyugalommá éled testedben
A téli part,
És a szerelem,
Mely boldoggá akart,
Örömben ég...
Te csak futsz, futsz...
Az út, előtted rég.
S már elmaradnak a sóhajok...
Mert, ahogy mindig vágytad,
Melletted maradok...
Öröktől örökig.

Nagy István Attila - Hiába minden

Hiába minden szó,
ha lemostad magadról az érintésemet,
ha nincsen semmi, amiből az én arcom
visszanéz rád minden pillanatban.
Elolvadt benned a szerelem,
belefáradt a rettenetbe,
s hiába nézlek megfáradt szemmel,
vissza már nem hoz a vágyam.
Kiközösít engem ez a vers is,
mert minek nekem a szó,
ha csendben ülsz mellettem,
s arra vársz, hogy múljanak a percek?

Kovács Anikó - Szebbet nem tudok

Engedd,hogy legyek puha sál, ha fázol,
méz a szádban, álom mi varázsol,
mély sóhaj ha zihálsz a láztól,
hab a sörön, tükör melyben látszol,
tejszín a kávédban, könyv mi leláncol,
íróasztal - ha írsz levelet - nemes tölgyfából,
a csönd áhítatban, frissítő nyári zápor,
csillogó alufelni a BMW-n, egy hang az éjszakából,
én a tört szám, te az egész egyenlet: megoldástól,
mélykék pipafüst, menedék az elmúlástól,
borotvahab borostádon, érett barack mi lehull a fáról;
engedd, hogy legyek tied, mindörökre, igazából.

Pablo Neruda - Enyém voltál

Enyém voltál. Nyugodj el álmoddal álmaimban.
Aludjon végre minden, szerelem, munka, bánat.
Forog nagy, láthatatlan kerekein az éjjel.
Oly tiszta vagy mellettem, mint álmodó borostyán.

Soha már más, szerelmem, nem alszik álmaimmal.
Együtt úszunk mi ketten az idő folyamában.
Soha más senki nem jön velem, mikor sötét van,
csak te, örökkön-élő, te örök-hold, örök-nap.

Kezed már kinyitotta kényes öklét,
lágy puha csillagok hullanak ki belőle,
s a szemed, két szürke szárny, magára zárult,

míg én a vízen úszom, mit sodorsz, s mely visz engem:
az éj, a szél, a föld teszik, ami a tisztük,
s én már nem is vagyok más talán, csak a te álmod.

Vas István - Rád gondolok

Rád gondolok most is,

...te vagy minden, ami
Veszendő és elérhetetlen,
Szemed vidám villámai
Lobbannak fel a rémületben.

Nem nézhetsz énrám, messze vagy,
De szemedtől vagyok ma bátrabb.
Milyen fekete a hajad,
És milyen büszke hosszú hátad!

Olyan fehér a homlokod,
Az arcod olyan gyönge rózsa...
Sötétedik. Rád gondolok.
És mindegy már, hogy tudsz-e róla.

(részlet)

Válóczy Szilvia - Bennem élsz

Pillád hull,
Úgy, mintha elfújná a szél
Ősz lombjaidba repül.

Elringat,
Mint hajló fűz zöld ága
Tavaszi éden között.

Tiszta lét,
Csobogó patakban forrás,
Lelkemben ezüst fény vagy.

Ölelés,
Mely erőssé teszi kedvem,
Jámborrá átvarázsol.

Gerle vagy,
Elrejtett vágyat ébresztő,
Mely tollaival ékes.

Álmom vagy,
Lágyan, szeretve karolnak
Múltba húzott ajkaid.

Bennem élsz,
Ahogy a napok rohannak,
Menedék vagy szívemnek…

Otthonom,
Hol magány félve menekül,
És többet vissza sem néz.

Rejtelem,
Igaz érzések hatalma,
Szeretet vagy, s boldogság.

Oltalma…
Elveszett menny kincseinek,
S nekem, szelíd, őszinte.

Mindig látsz,
Ha szemed hunyod a holdnak
Ott vigyázlak éjekig.

Szeitz János - A remény

Új napra vált az éjszaka,
pihenni kér fáradt szemem,
Becsukom a könyvet, vissza-
Térek rám kimért létembe.
Rád bízom, vezesd álmomat,
Ott még teljesül reményem.

Ady Endre - Hűség aranyos kora

Édes Adának küldöm.

Most már megjött az áhitatnak
S hűségnek aranyos kora.
Hivőn s hitetőn borulok le
Előtted,
Jövőmnek kikedvelt asszonya.

Szerelmemnek frigy-követsége
Hűséget, békét visz eléd,
Arany-pirját nyárvégi napnak
S lelkemnek
Forrott nektárját, nyugodt hevét.

Hadd nevezlek téged Adának,
Nevem olvasztván és neved,
E titkos, drága asszony-névvel
Ne tudják
Soha, hogy én kit keresztelek.

Szemednek jó intését hozza
Hozzám már minden alkonyat
S már indulunk lassan egymáshoz,
Álmodva,
Mint nyugodtak, bölcsek, boldogak.

Robajos viharok elültek,
Csöndes, tiszta, derűs az ég
S szemeink bátrak és vidámak,
Nem önti
Könnyel el csókos keserüség.

Vár bennünket minden boldogság,
De őrjöngőn nem rohanunk.
Biztos, hogy megtaláljuk egymást
S kinyujtva
Már távolról ölel a karunk.

Óh, nagyszerű közeledésünk,
Béke és boldog áhitat,
Nagy virág-szemei Adának,
Melyekből
Szent mézzel és halk tűzzel itat.

William Butler Yeats - Ha ősz leszel és öreg

Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.

Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.

S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.


(Csillag Tibor fordítása)

Szakáli Anna - Menedék

 
     Áradok, apadok közeledben,
     mint tenger zúgó árja,
     hozzád s tőled csapódik
     létem marasztaló ingoványa.
    
     Repülnék, szállnék, nyilak zuhognak;
     mögéd bújok, hát védj meg,
     egyetlen bástyám te vagy,
     erős szikla, óvó menedéknek.
     Szavaim melegét lábaidhoz,
     mint trónus elé drága
     könnyekből vert aranyat,
     hordom ezernyi fénylő gúlába
     a kedves, simogató szavakat.