Ruder Jana - Ne bánts

Ne bánts
ne adj kezembe köveket
a szíved helyett
ne vedd el amit adtál
s szavak helyére
ne küldj némaságot
fázok.
Létem üregeibe
a szemed színét ültetem
kezem ráncaiból
hozzád fonok utat
amit még nem mutat
belőlem a szó
az is én vagyok.
A gyarló.
Ne bánts
ne ölj meg hosszú csendjeiddel
utána rám kiáltva!
Vagy taposd halálra
alkonyom virágait
amiket neked ültettem el!
senki sem felel.
Az óra éjfél felé jár
a fekete csendben
valahol
felsír egy sirály.

Baranyi Ferenc - Előled is hozzád

Szeretni foglak tegnapig.
Jövőd múltamba érkezik
s múltadból érkezik jövőm.
Csak tegnapig szeress, de hőn.
Mielőtt megismertelek,
már szakítottam rég veled,
nem is tudtad, hogy létezem,
és szakítottál rég velem,
elváltunk végleg, mielőtt
megjelentünk egymás előtt,
én jobbra el - te balra át.
S most jobb a ballal egybevág.
Kiadtad utamat s utad
kiadtam én is. Menj. Maradj.
te érted ezt? A távozó
nem el, de feltűnik. Hahó,
hahó! Csak erre! Jőjj! Eredj!
Isten hozott! Isten veled!
Isten veled! Isten hozott!
Futok tőled s hozzád futok,
s te tőlem énhozzám haladsz,
előlem is hozzám szaladsz -
ki érti ezt? Ki érti azt?

Megfoghatatlan. Képtelen.
Szerelem ez? Alighanem.

Koltay Gergely - Ha most...

Ha most kérdeznél,
elmondanám
Volt egyszer egy este
amikor,
mint csillagok gyúltak ki alattunk a város fényei,
tudtam
téged kereslek.
Fáztál,
és takarót adott neked a szeretet,
s egy pincér, meg a sötétség puha teste,
a bátortalan vágy,
hogy valakit ismét szeressek,
Mert féltem az újtól,
nehogy valakit ismét elveszítsek.

Volt egy mosoly is még
voltak lopott csókok,
lopott volt minden pillanat,
az örömök, a kínok.

Már tudom, semmi sem volt igaz,
már tudom,
illúzió volt minden
Nem volt igaz az ölelés...
...De nem fáj már: a Nincsen.

Most már szinte mindegy,
mit írtam akkor
mit éreztem éppen
Már nem karcolt több csíkot a bánat
az éjszakai égen.

Ne mondj semmit még,
mert véget ér az álom.
Felébredünk, s egymásra nézve
semmit sem találunk
Áttetsző testünkkel kapaszkodunk egymásba,
szorítjuk a semmit
mert nem tudhatjuk mi jön még
meddig tart:
a Meddig?

Ne mondj semmit még,
így szótlanul szeretlek.
Olyannak, mint a kép:
mit önmagamnak festek.
Csak annyit mondj majd egyszer:
Jó reggelt ... az éjszakánknak vége
S megkapod az életet,
az életért cserébe.

Most legyünk csendben,
mert ránk zuhant az ég
Felállni nem lesz könnyű,
hallgassunk
most még...

Falu Tamás - Könny voltál

Könny voltál, aki gördült,
de visszafolyt a szembe.
Öröm voltál, aki feltört,
de nem ért el szívembe.

A sors voltál, ki küldi,
s visszahívja a törvényt.
Jövő voltál, mely nem lesz,
s a múlt, mely meg nem történt.

Még arckép sem lehettél,
csak sűrű, sűrű fátyol.
Már azt is elfeledtem,
hogy örökre hiányzol.

Fehér Miklós - Tudsz-e őrizni

_-részlet-

Tudsz-e őrizni illatot,
Régi csókot, elszállt pillanatot,
Felszáradt könnyet, eltűnt álmot,
Elviselve a valóságot?

Tudsz-e őrizni örömöt,
Kezedben parazsat, öledben gyönyört,
Feledve múltad fájdalmait,
Lelkedben szerelmünk hamvait?

Tudsz-e őrizni fényeket,
Első ölelést, boldog perceket,
Szeretkezésünk apró titkait,
Távolodó léptek hangjait?

Tudsz-e őrizni álmokat,
Sötétben fényt, hívó hangomat,
...
Egy befejezetlen ölelést.
A rólunk szóló szép mesét.

Ady Endre - Vallomás a szerelemről

Hetedhét országban
Nem találtam mását:
Szeretem szép, beteg,
Csengő kacagását,
De nagyon szeretem.

Szeretem, hogy elbujt
Erős, nagy voltomban,
Szeretem hibáit
Jóságánál jobban,
De nagyon szeretem.

Szeretem fölséges
Voltomat e nászban
S fényes biztonságom
Valakiben, másban,
De nagyon szeretem.

Őszi Anita - Szavak

Ha minden szó egy könnycsepp volna,
két szemem most de sokat mondna'.
Ha szavak lennének a lélegzetvételek,
oly sűrűn vennék levegőt, és csak neked.
Ha a szoba csendje mind szó lenne,
csak az én hangomat hallanád meg benne.
Ha minden porszem halk szó volna,
sétálni vinnélek az út-menti porba.
Ha nem volna más a szó, mint hulló falevél,
nem kívánnék mást, csak hogy ősszel élj!
S ha minden szó csak egyetlen ember.
Tiéd lennék én egész lényemmel.

Balla Zsuzsanna - Tudod?

Tudod, mi kéne?
Játszi vidámság:
Szökkenő, csókos öröm.

Hetyke kedvű,
Szelíd vagányság:
Tavaszígéretű szerelem.

Cinkos pillantású,
Könnyűléptű vadság:
Mámorító veszedelem.

Bársony érintésű,
Dédelgető kívánság,
Nekem veled, neked velem.

Koródi Sándor - Szükség

Szükségem van Rád, hogy legyőzzem
a félelmeimet,
S béklyóikat lerázva, végre újra
szabad legyek.
Szükségem van Rád, hogy az lehessek,
aki vagyok,
S hazatérve Önmagamhoz, adhassam azt,
mit akarok.
Szükségem van Rád, hogy felemelj
erővel, hittel,
Hogy megküzdjek végre magammal, s újabb
próbatételeimmel.
Szükségem van Rád, hogy újra
higgyek, érezzek,
Szükségem van Rád, hogy Létezz,
mert nagyon szeretlek!

Baranyi Ferenc - Utószó egy szerelemhez

Nincs mit mondanom,
nincs mit mondanod,
ami régen megszakadt, azt
nem folytathatod,
szemed jégvirág borítja -
már beléd nem láthatok.

Nincs mit mondanod,
nincs mit mondanom,
párosan viselt magánynak
dupla súlya nyom,
szíved hangtalan parancsát
többé meg nem hallhatom.

Én már többé nem kereslek:
rád találnom nem öröm.
Te is engem csak - kerestél.
De én azt is köszönöm.
Mért, hogy a szerelmet mindig
megalázza a közöny?

Válni kell.
Kolonc koloncot nem visel,
önvédelemből hagylak el
s fel nem cseréllek senkivel.
Válni kell.
Én nem hiszek - te nem hiszel,
a szív nem nézi mit cipel,
csak éppen már nem bírja el.

Balla Zsuzsanna - Játsszunk!

Játsszunk kedvest:
Könnyű léptű
Sóhajtalant!

Játsszunk szerelmest:
Rügyező kedvű
Gondtalant!

Játsszunk örömöt:
Felhőtlen homlokú
Derűt!

Játsszunk ünnepet:
Nem múló, örök
Öröműt!

Játsszunk életet:
Valóságosan
Igazit!

Játsszunk egymással:
Őszintén
Igazat!...

Komáromi János - Kedves!

Kedves!
ha álmaink között most hideg szél rohan
Te azért ne hidd el, hogy már vége van
és ha aszott arcú is most minden éjszaka
ne gondold, hogy a szerelem többé, már nem talál haza

Kedves!
ha szirom-bársony érintéseket
most nem is teremnek a merevvé ridegült mosolyok
azért azt ne hidd, hogy a hajnalok
reszketeg csendjében nem Rád gondolok

Kedves!
ha már néha csak létem foszlott szélű árnyéka vagyok
és erőm mind elszórtam tévelygő utakon
azt soha ne hidd, hogy botladozva, ezerszer összetörve
nem a boldogság hozzád vezető ösvényét kutatom

Kedves!
ha széltől űzött felhőként tűnnek is el
tán-igaz-sem-volt óráink, perceink
ugye azt mégsem hiszed, hogy semmi nem marad
és páraként oszlanak szét legszebb érzéseink

Kedves!
ha vársz még rám valahol, mint tolvaj a pillanatra
és remegő őzként félve-vágyod érintésem újra, önfeladva
akkor joggal hiheted, hogy nem veszett el semmi
mert mindenféle jövőben csak közösen lehet létezni

Bella István - Nézz utánam!

Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz reám este, ha lehunyod,
engem nézz, mikor hó suhog,
mikor nyár érce csörgedez a fán.

Csak engem nézz, egyedül, igazán!
Első és utolsó mozdulatod
engem nézzen, mikor már szó vagyok,
s fut, fut velem világ fölött a szán.

Gyeplőim – napvilágpárhuzamosod –
éj-nap nyakába vetve, ellobog.
Trappol a fény. Árny dobban árny után.

A sötétség, mint földi ustorok.
De nézz utánam, s én visszafordulok,
átkelek újra érted az éjszakán.

Komáromi János - egy pillanatra

egy pillanatra megállt a Nap
mert felidézte arcodat
lángvörös lett a fénylő korona
és a kihunyni készülő tűz újra fellobbant
mert vágyat keltett benne ajkad mosolya

egy pillanatra elállt a Szél
mert rád talált és bőrödhöz ért
csodálva tested köré fonódott
és a tombolni készülő vihar
szelíd öleléssé oldódott

egy pillanatra fény öntötte el az éjt
mert a villanásban Téged látni remélt
fellobogtak a csillagok
és az elbújni készülő Hold
reménykedve kereste lábnyomod

Szilágyi Domokos - [A távolság acél-karja...]

A távolság acél-karja
csillogó tenyerére vett,
s messze kinyújtott. Tipegő,
kereső mécsláng-lelkeket
formált belőlünk. Megriadt
szemmel hiába keresek
a néma hófüggönyön át.
Magunk vagyunk, és kevesek
vagyunk magunknak. Két karunk
üresen hal el, furcsa, torz
mozdulatokkal. Huzalok
szél-pengette hangján dalolsz,
és nézlek ezer arc mögött,
de árnyad mindenünnen elszáll -
mégis itt vagy bennem, hisz minden
jóba-rosszba csak te viszel már.

Szűcs István - Meglátni és megszeretni 2.

Úgy érzem, tegnap megtalált,
ki elhozza a vesztemet.
Szép délután volt. Erre járt.
Én ránéztem, ő rám nevetett.
Még nem tudom, mi volt oka,
hogy bennem mély nyomot hagyott.
Azóta mindig ostoba
kis versikéket dúdolok.
Nem volt pedig több, perc csupán,
amíg itt ringva elhaladt,
de dallam kélt a lábnyomán.
Dallam, mi mélyen átitat.
Azóta mindig őt lesem.
Talán majd újra erre jön,
és nyugtalan, bolond szívem
átnyújtanám, ha rám köszön.

Harcos Katalin - Fáj, hogy messze vagy...

Ma fáj, hogy messze vagy.
Úgy lehajtanám öledbe fejem!
Kérném, hogy itt maradj,
míg elcsitul bennem az érzelem.

Megfognám a kezed.
Tenyeremben tartanám ujjaid,
s megsúgnám - csak neked -,
hogy énbennem miféle vágy lakik.

Megcsókolnám a szád.
Szerelmet adni -látod?- szép dolog…
Nincs bennem semmi vád,
mert te ott vagy, amíg én itt vagyok.

Válóczy Szilvia - Most érzem csak

Mintha most is ölelne karod,
Úgy ringat el holnapod
Hittel élő, féltett vágyai,
Örökkön becézett legszebb álmai.

Vizes Földed magába zár,
Sétákra hív, elmélkedni vár,
Tiszta, patak-ízű levegő kísér,
Hangod elhalkult fülembe ér

Oly lágyan, megmásítatlanul…
S te magadhoz húzol oly ártatlanul,
Csókoddal igézed forró ajkaim,
Szememben könny issza szavaim…

Mert most érzem csak…
Mennyire szeretlek!

Gámentzy Eduárd - Vers Neked

Ha szólnál, hogy ha mondanád!
Én rád hajolnék, mint a nád,
A tó vízére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.

Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!

- Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, amerre lépsz.
- Ha nem akarsz is, hozzám érsz!

Hajnal Anna - Legszebb volt az éjszaka

Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a csóktalan,
melyben két ember elfeküdt
egyetlen ágyon boldogan,
hallgatva nem is túl közel,
elég volt egymás hűkezét
érezni néha simulón,
s hallgatni künn a szél neszét.

Tél volt, a kályha lángjai
alig lobbantak, s - két szobor -
feküdtünk egymás oldalán,
csak néma szánkon a mosoly
lett egyre tisztább, ékesebb,
s meghalt bennünk az árvaság
amire megreggeledett.

Oh, több volt ez, mint szerelem,
nem hevítette semmi láz,
de mindennel megbékített
az ajándék találkozás,
minthogyha annyi tévedés,
sötét tapogatása után
a fénybe érnék végre ki,
hogy megtaláljam új hazám...

vagy mint tengerbe ért folyó,
kit őseleme vesz körül
s szívében magasság és mély
egyetlen csókban csendesül,
míg minden cseppjében betelt
s megszűnt az út, a szomjúság,
s élete boldog vegyülés,
napfényben édes áramlás.