Efraim Staub - Álmomban

Álmomban egyszer jártam ott,
Hol virágba borult a kert,
A rózsák bíbora az estben
Bódító illatot lehelt

Álmomban egyszer jártam ott
És ott voltál velem,
Szemedben a vágy csillogott
És fogtad a kezem.

Álmomban egyszer jártam ott,
Ajkad csókot lehelt,
A számra, s illatoddal
Megtelt a rózsakert.

Álmomban egyszer jártam ott
S magamhoz hivtalak
Álmodni álmot, álmomat
A rózsafák alatt

Tornay András - Megalkuvás nélkül

Megalkuvás nélkül
Teljesen
Csak előre nézve
Tisztán
Emberfeletti gyöngédséggel
Őszintén
Megbocsájtásba takarva
Győztesen
Mindent átadva
Türelmesen
Önmagam nélkül
Örökre
Melletted maradva
Szelíden

akarok szeretni.

Kun Magdolna - Egyszerűen mondom

Mikor az ábránd csillogó szemed
tükrében újra mosolyt játszik,
s benne a nap is kacéran
szépítkezni vágyik;
akkor ott, abban a percben
megköszönöm neked,
hogy szivárvány-színében
én is fény lehetek.

Bella István - Utóirat egy szerelemhez

Reggeledik odakünn és bennem lassan felkél a Nap.
Kirajzolódik arcod, és szerelmem
lepkéi kirajzanak a fényre,
hol a tollászkodó bánat,
késő madár, az égbehamvasul,
s megőrzi a magányt, mit magának
se mond az ember, csak így, hangtalanul.

Falus Juli - Magamban veled

Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
és ilyenkor
csendesen bújunk össze
… így magamban mi ketten.

Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
akkor is
ha szerelemtakarónk melegét
… éjjel másra teritjük szét.

Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
… lepedőmön-párnádon
nem osztozunk éjjel

nászágyunk lélekfészek.

Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
reggeli álmom
kavicsként gurul elém
… zsebemben mélyen bújtatom el
így indulunk a nagy útra ma is
te meg én.

Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
higgyem már el magamnak én!
örökbe megkaptalak végre
-ha nem is vagy-
ez már elszakithatatlan kötelék.

Balla Zsuzsanna - Virágének mostanság

Milyen lehet téged várni,
szép örömben térdig járni?

Milyen lehet elindulni,
két karodba belebújni?

Milyen lehet hozzád érni,
csókjaiddal be nem érni?

Milyen lehet megérkezni
ölelésben eggyé lenni?

Reviczky Krisztina - Lélek-tavasz

Apró csodákká szeretnék
porladni ujjaid alatt.
Halvány semmiségek
közt heverni, rajtad
megpihenni, mint
egy nemes gondolat,
egy fennakadt pihe
a fán, egy fáradt-szőke
hajszál a pulóvered ujján.

Scheffer János - Őszi szerelem

Két sárguló virág hideg őszi napban,
Egymás felé fordul párás pirkadatban.
Testük összefonódik a bágyadt fényben,
Boldogon élnek az őszi napsütésben.

Két kicsi levél a föld felé hullva,
Belekap a szél és táncot járnak újra.
Egyszer még szállnak , násztáncukat járva
Mielőtt lehullnak fagyos pusztaságba.

Két ázott madár egy ágon összebújva,
Melegítik egymást fel-felborzolódva.
Bár a nyár már elmúlt, vadságának vége,
Feldereng egy őszi szerelem reménye....

Jószay Magdolna - Könnyeim tükre

Múlnak a napok, repülnek a hetek.
Forró a nyár, reményt hozó reggelek
szárítják a könnyeimet.
Tiszta könnyeket
jobb sorsra érdemes
múltunkért, mely
fényes tükörként szomorún
nézne vissza rád,
ha egyszer-egyszer te is
rápillantanál.

Boda Magdolna - (csönded vagyok)

dalod és táncod lennék
reggeli zöld-arany
kisszoknyában elsuhanó
téged üdvözlő tánc
mezítelen karral
és szívvel
ágyadba virágot hajító
s lennék én
déli polkád
vörösen lobbanó
mosoly mögül
felcsillanó
csókod
is lennék
és este
lennék neked a
szikrázó sejtelem
pergő vágy
aranypénzes sárga ruhám
fekete tüll lobogó selyem
bokámon holdfény
csípőmön kezed
szoknyám ráncából szerelem hull
eléd öledbe köréd szerteszét
lennék dalod és táncod

de csak éjféli csönd vagyok
és az éjféli csöndedben telis tele kétség

Szoby Zsolt - Ha szeretnéd

...lennék szél - ringató,
arcod simogató,
hajad lágy fürtjeit
játszva lobogtató;

lennék nap - felkelő,
lelked dédelgető,
csodás mosolyodban
titkon elmerengő;

lennék hold - ballagó,
ágyadba surranó,
szemeid íriszén
szelíden csillanó;

lennék víz - hűsítő,
szomjúdat enyhítő,
ajkad mézédesét
mohón ízlelgető;

lennék tűz - perzselő,
tested melengető,
vágyak korlátait
vadul felégető;

s te a fény - pislogó,
égbolton hunyorgó,
szívemben csillagként
örökké ragyogó.

Boda István - Csak veled teljes

_(részlet)



Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és egyre-egyre jobban
ott bújkálni a két szemedben
rejtőzködni mosolyodban.

Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek
s érezni azt, ha szép, veled szép
és csak veled teljes az élet.

Csukás István - Szerelmes vers

Szerelmes vers
Ülj ide mellém,s nézzük együtt
az utat,mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már,aki kérdezett és
hol van már az a felelet-
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem,de most szeretem
az utat,mely hozzád vezetett.

Vecsey K. Mária - Látni

Látni nemcsak mindig szemmel,
látni szívvel, szerelemmel,
az az igazi, a belső,
szerelmes legeslegelső.

Látni ne csak a szemeddel,
inkább a szíveddel vedd el!
Mert azt úgyis megtalálod,
amikor már nem is látod.

Látni így kell: szerelemmel,
ha látni akar az ember;
és, ha így lesz a sajátod,
akkor mindörökre látod

Kun Magdolna - Búcsúzás

Én minden egyes búcsúzáskor meghalok egy percre.
Engem belülről fog megfojtani a fellázadó könny,
mert minden boldog nap után, mikor éjt alkot az este,
a napból lángolt tündérmese túl gyorsan elköszön.

Mikor szívem szíved közelében észvesztően dobban,
s ritmusának lágy dallama eggyé válik veled,
nehéz búcsút inteni annak a legszebb pillanatnak,
melyben a legigazabb vallomás - csillogó szemed.

Moretti Gemma - Megmarad örökre

Szívedet tenyeremmel betakarom,
érezzem dobbanását, amíg csak lehet,
és hogy felejtsem:
madárröpte pillanat az élet.
Nyugtalan lelkemet csitítja a csend,
szavak sem kellenek.
Jó így nekünk. Nekem. Neked.
Amikor karod ölelő sátora
- mint madárszárny, ha elfárad -
vállaimról lehullik,
s nem simogat többé kezed,
védtelen arcom a fény felé tartom
és úgy gyűjtök majd meleget.
De addig, amíg csak lehet,
szívedet tenyeremmel betakarom:
hiszem, hogy jönnek még boldog percek,
felfénylenek majd sugaras reggelek,
és szavak sem kellenek.
Jó így nekünk. Nekem. Neked.
Mert nem múlik el, ami szép volt:
a rövidre mért időt
mesévé szövik a pillanatok.
Igen, igen. Jó volt nekünk
a hallhatatlan zene,
a varázslatos csend.
És megmarad örökre
nekem, Neked.

Lator László - A rád zuhant idő alatt

A rád zuhant idő alatt
agyamban elsüllyedtél.
A sejtjeimbe zártalak,
világom része lettél.

Van úgy, hogy rád se gondolok,
de nem feledlek mégse,
s váratlanul felszínre dob
bensőm hullámverése.

S akár a kés, a gyötrelem
a rostjaimba mélyed,
hogy nemcsak bennem – kívülem
külön formádat éled.

A kútnál egyszer néztelek,
ívvé hajolt a hátad,
s éreztem, most is ellenem
emelsz magadban gátat.

Míg magát minden pillanat
a homlokodba ássa,
te máris készíted magad
az újabb változásra.

S hogy ott álltunk az elhagyott
paradicsomban társak,
szerettem volna szólni, hogy
nincs hozzád joga másnak.

De hallgattam. Vad kényszerek
szétágazó húzása tép.
Rossz nélküled. De meglehet,
ha volnál, nem volnál elég.

Szakáli Anna - Veled

Csendes napok álmodása
vált valóra,
méz ízű bor nem édesebb,
mint szerelmed édes csókja.

Érzem véred tomboló
lüktetését,
testem szemérmes szelídség,
hordozza titkok üzenetét.

Szemed mosolyában fürdök
epekedve,
testem takarnám, lázasan
meg-megremegve.

Titkok tudója, előtted
félénken állok,
s gyengéd ölelésedben
semmivé válok.

Balla Zsófia - Szerelem születése

Harcolok érted. Az édes hús alatt
csonthéjba zárva, sötétbe, a mag,
a mandulatömör. A kéz, a száj
azt bontogatja, ami nem anyag.
Titkod kibökni nem muszáj.

Épp úgy, ahogy a teraszon hagyott
könyv kinyílik - a szél lapozgat ott -
súgva borzong, lobog papírhaja,
mint kukorica szőke bajusza.
Idegennek csattognak a lapok.

Sorsunk kuszán, születetlen vetődik.
Az ég sem érti, bár a könyv nyitott.
S mit nem találtam, mert vakon kerestem:
titkod falán, benned, az égitestben
láthatatlan mindig világított.

Jagos István Róbert - Fekete álom

_(Áginak)

Meg-megvillanó fekete álom,
ha kell, a szívembe zárom
emléked törött darabjait,
s bennem ragyognak majd,
amíg élek és utam tart,
mint égboltom csillagai.