Vékony Andor - Válasz a válaszok helyett

Szavak varázsa
körbefon. Írsz, olvasom.
Lelkem válaszol.

Néha csak ennyi,
megérteni, őrizni,
őszintén égni.

Hosszú út során
vinni magunkkal tovább
őt, a másikat.

Gazdag Erzsi - Mese a szerelemről

Hol volt, hol-nem-volt-ország
hol-nem-volt közepén
volt egy hol-nem-volt tölgyfa.
S a tölgyfa tetején
élt egy világszép leányka,
s egy világszép legény.
S mert égig ért a tölgyfa,
az égben laktak ők,
tükörfalú szobában
a két szép szeretők.
A tükrök visszaverték
rózsálló arcukat:
ezerré sokszorozták
ölelő karjukat.

Hol-volt, hol-nem-volt ország...
Ott élnek gondtalan,
örökös szerelemben,
örökké boldogan.

Káli László - Aznap...

Aznap lehalkították susogásukat a lombok,
madár sem dalolt a fák között, és a fűszálak
mind rezzenéstelen álltak. És mi táncoltunk
valami sosem hallott dallamra, és akár csak
papírhajó a víz tükrén, ringott lágyan a csípőd,
és éreztem, ahogyan szíved dobolta az ütemet.
Aztán hosszan megcsókoltalak, és szemedben
láttam a Napot, s Te halkan súgtad fülembe:
Szeretlek. És bár rám rogyott az ég, mégis
könnyű voltam, és repültem, boldogan, fenn
a magasban, fel, a felhőtlen kékségben, mert
boldog voltam. Boldog, mint talán senki sem
a Világon ebben a pillanatban. Hiszen enyém
a Mindenség! Minden, mi szép, és jó, a közel
s a távol, hegy, bérc, csörgő patak, erdő, mező,
föld s az ég…! Enyém? Nem. Bár engem ölel,
engem szeret, az enyém mégsem lehet sohasem!
Mint a legszebb virág a réten… Nem enyém,
nem tied, senkié. Enyém csak a pillanat, mint
az illata a virágnak. De ez örökké bennem él.
Aznap lehalkították suttogásukat a lombok…
És a kis padon, a vállamon pihentél, miként
pihegő galamb. És úgy öleltél, mint aki soha
nem enged el, s én úgy öleltelek, mint az ér
fonja át a szívemet. A fűszálak táncoltak talán,
vagy a Világ forgott sebesebben? Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy szerettem volna, ha akkor
megáll forogni a Világ, s maradsz a vállamon.

Buzsik Tamás - Érezned kell!

Nem mondhatok semmit, ami igazán fontos.
Nem mondhatok el semmit, amit szeretnék.
Nem mondhatom el ki vagyok,
És azt sem hogy Te ki vagy nekem.

Mert üresek mind és némák a szavak
Csak a szemek beszélhetnek és a hallgatás;
Rabnak születik minden gondolat,
Minden érzés, minden vallomás.

Hiába próbálok, nem mondhatok semmit.
Semmit, ami mély, ami közel van a tűzhöz.
Érezned kell, mert hallani nem hallhatod soha,
Érezned kell a kimondhatatlant!

Nagy István Attila - Szimfónia

Hiányoztál.
Mindenütt kerestelek.
A fák mögött, a felhők haragjában.
A szemlehunyás ólmos fáradtsága
eltakart.
Pedig milyen jó lett volna,
ha a hangodba burkolózom,
s megtelik zenével a lelkem,
szimfónia zeng, ha rád
gondolok.

Káli László - Tudod Kedves

Tudod Kedves, az éjszaka nem attól szép,
hogy kigyúlnak a fények, és mégis a sötét
telepszik meg halkan a fák sűrű lombjain,
utcák kövén, letűnt hű szerelmek romjain.
Hanem hogy előtte még sugárzó vérvörösbe
öltözik az ég, s a Napot magába ölelve,
mint szerető a kedvesét, a Föld nyugodni tér.
Előtte lángcsókkal elköszön, s milliónyi fehér
csillaglámpást varázsol az égbolt köpenyére.
Tudod Kedves, nem attól lesz szép az élet,
hogy: mi volt. Hanem hogy ami jön, hogyan
éled. Az idő-vonat úgyis gyorsan elrohan.

Czóbel Minka - Vallomás

Ne mondd még a csillagnak sem,
Halkabban, csak halkan !
Oly csöndesen szólj hozzám, hogy
Szavadat se halljam.

Csókod ajkam ne is érje,
Szikratűztől félek,
Lángba borít egy világot
Szívem, ha felébred.

Hagyjuk, hagyjuk szívünk felett
Ezt az arany álmot,
Ezt a titkos, meg nem értett
Fehér boldogságot.

Lator László - Add nékem gyöngeségedet

A kimondatlan szó kinoz.
Ki tudná elviselni?
Hová is fordulhat, ki most
nem tud vigaszra lelni?

Félem s kívánom készülő
gyanútlan-őz-szerelmed.
A hallgatáshoz nincs erőm,
ragyogó homloku gyermek.

Óvlak magamtól: védekezz!
S szeretném: bár ne tennéd!
Hisz édesebb vagy, mint a méz,
kívánság, ölelés, emlék.

Talán csak én teremtelek
magam képére, társnak,
más csillagon laksz, úgy lehet,
csalás vagy öncsalás vagy.

Vagy segíthetsz? A semmivel
naponta szembenézek.
Didergő meztelen szivem
nem védi rég igézet.

Ember vagyok. Szem és tudat,
ki lát, hall, érez, eszmél.
Tudom, hogy sokkal boldogabb,
ha együgyűbb lehetnék.

Légy ölelő part, menedék
veszendő életemben,
kevés, ha nem lehetsz elég,
de mégse hagyj el engem.

Ó, micsoda fény! Mit tegyek?
Sugarak kévéi vernek.
Add nékem gyöngeségedet,
ragyogó homloku gyermek!

Jószay Magdolna - Hűs selyemként

Bár legyen fegyelmezett
a várakozás megannyi
hete és napja,
lelkemben időnként
némán sikoltó hang
száll feléd a távolba.
Azért ám hiányzol,
kedves. A gondolat,
remélem, elér és
megsimogat.
Ahogy emlékeinket
újraélem, sziporkázón
kifényezem,
te szelíden viszonzod,
hiszem és érzem.
Hozzád küldött sóhajtó
szívdobbanásomra
a köd bizsergő
hűs selyemként
hullik arcomra.

Szemendei Ágnes - Olvass a lelkemből

...Nyitott könyv a lelkem,
s ha fúj a szél,
lapozni kezdi,
és rólad mesél...

Vagy csöndes hallgatag,
akár a sír,
márványkő előtt
áll, zokogva sír.

Néha elmélázik
emlékeken,
ilyenkor némán,
dúdolgat velem.

Van hogy messzire száll,
akár a fény,
igy mutat utat,
merre a remény.

Mikor a boldogság
vele nevet,
fénnyel rajzol rám
lüktető szívet.

Félelem meggyötri,
mint a bánat,
szél mesél róla,
dús lombú fáknak.

...Nyitott könyv a lelkem,
s ha fúj a szél,
lapozni kezdi,
és rólad mesél....

Vágány Krisztina - Vallomás

Van egy dolog,
Ami már rég
Itt van a fejembe
Csak azt nem tudom
Hogyan mondjam el neked.
Tudom, hogy te is
Ugyanezt érzed,
De mégsem merek lépni,
Mert félek, félek.
Mindennap arra várok,
Hogy kiöntöd a szíved
És elmondod, hogy mit érzel.
Rögtön igent mondanék
Mert TE jelented nekem
Az élet értelmét.
Egyszer majd lépni fogsz
Tudom, tudom
Én addig csak várok
És szeretlek nagyon!

(forrás Poet.hu)

Vágány Krisztina - Örök álom

Örök álom,
Hogy velem vagy,
Bár nem tudhatom,
Meddig tart.
Belehalok,
Ha elveszítlek,
Az örök álomból felébredek.
Ne menj el,
Maradj velem,
Hadd ne kelljen még
Felébrednem!

Örök álom,
Ha láthatlak,
Ha láthatom az arcodat.
Örök álom,
Hogy boldog vagy,
Még akkor is,
Ha bántalak.
Örök álom,
Hogy szeretsz,
Gyere és álmodd velem!

(forrás Poet.hu)

Gerencsér János - Szeretném

Szeretném naponta fogni a két kezed,
Szeretném naponta nézni gyönyörű két szemed,

Szeretnék a társad, a kedvesed lenni,
Szeretnék, ha baj van, mindig Veled lenni.

Szeretném átölelni formás derekad,
Szeretném simogatni bársonyos hajad.

Szeretnék mindened, az egyetlen lenni,
Ha sírsz, arcod a kezembe temetni.

Ha elmegyek, szeretném, ha síromhoz Te jönnél,
Egy szál vörös rózsát a sírhantra letennél.

Mosolyogva sírnál, de könnyek nélkül,
Sírig tartó szerelmem megtartva emlékül.

Lányi Sarolta - Búban virító titok

Csak az én két vállam hordja súlyát
csak az én mellem viselje búját
viruló szép titkomnak, hogy szeretlek.
Csak nekem dús, nagy ez a kis utca
és áldott százszor az aszfalt.
Ki tudja, nem Te jártál-e itt esetleg?

Egy órája tán itt voltál magad
ruhád súrolt sok barna házfalat
s e nő, ki szembe jő velem
úgy mosolyog, mint aki Téged látott
- nedves és nagyra nyílt szemekkel.
Látod, pedig őt nem fűti szerelem.
Csak én hordozom arcod itt benn
csak nekem vagy Te minden, minden!
S Tied vagyok mindennél jobban.
Az izzó, drága bélyeget
mit szemed rám égetett
hordom fájósan, boldogan, titokban. . .

Kováts Péter - Majd ha...

Majd ha örvénylő élet forgószelek,
Mint törékeny pillangót
a magasba rántanak
s szárnyadról a szivárványport
lemossa az idő,
S te zuhansz halálra váltan
S egyetlen, villanásnyi ösztönödben
Segítségért értem kiáltasz
Megtalálsz biztosan.

Majd ha a most áhított
’ egyedüllét ’
Hálót fon köréd
s szorít kegyetlenül
Torkod fojtogatja, s könnyet lop szemedbe,
S a most előttem a ‘ sorban álló ’
’ dáliák ’ közül
Már egyre sem számíthatsz,
Még sietve suttogod majd tán a nevem,
Megtalálsz kedvesem.
Majd ha álmaidba burkolódzva,
A kitárult mesevilág ’ aranymadarai ’
Hamis dalt csicseregnek feléd,
S az ezüst rét gyémántfái,
Rubinalmáktól roskadozva
Csábosan intenek és hívnak
S te rádöbbenve hideg,
dermedt világukra
gazdagságukat megveted,
S ámuló gyönyörű szemed,
Mégis rám csodálkozik,
meleg fényre várva
Megtalálsz, úgy hiszem.

És nem kell magyarázat, hogy miért
Nem kell, hogy miért csak most,
A szárnyadra visszavarázsolom
A szivárványport,
Magányodból kimentelek,
Álmaidba valódi madárdalt viszek,
Szerelmem erejével felemellek,
Fel a magasba, vigyázva
Ne szédülj el.
S csak addig maradok veled,
Míg akarod,
míg újra önmagad leszel.

Paudits Zoltán - Kereslek

Nagy a csönd szívemben,
sosem hallott némaság,
halk szellő kereng,
mozdul egy-egy ág.
A fehérre meszelt ég alatt
elvesztek a csillagok,
kereslek téged is,
hiába,nem vagy ott.

Kelemen Zoltán - Lehelet

A csendet vágyom,
egy lágy ölelést,
néhány könnycseppet,
mit a boldogság ajtaján hagyott rés
kettőnknek engedett.

Kormann Zsolt - Köszönöm

Köszönöm, hogy kezem, ha kutat keresve
Megtalálja helyét elfáradt arcodon
Köszönöm, hogy vársz még reám minden este
Mikor nyűgöm, gondom, te hozzád meghozom

Köszönöm, hogy reggel csókolva bocsátasz
Utamra elkísér, derűd eljön velem
Köszönöm, hogy kérdéseimre a választ
Kereshetem nálad, s mindenkor meglelem

Köszönöm a hangod, csalogányos múzsám
Édes csicsergése ébreszt, ha álmodom
Köszönöm illatod, s ajkad finom rúzsát
Mikor vággyal ölelsz, ízedet kóstolom

Köszönöm, hogy tupíros, rakoncátlan fürtöd
Zegében-zugában kedvemre túrhatok
Köszönöm, hogy mosolyodban oly gyakran fürdök
S becéző roham’im szépen tűrve hagyod

Köszönöm, hogy kezed bízva nékem adtad
S bízom, hogy többet már el nem engedem
Köszönöm, hogy türelmed hosszúra szabtad
Megmaradtál hűen kedvesemnek velem

Jászay-Horváth Elemér - Sonett

Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Szavak, miket a lélek tűzzel vet ki magából,
Mint hév izlandi krater, csillogva tél havától:
Ez az, mit lelkem adhat.

Húsz éves, büszke szivem, mely tiszta és szerelmes,
Szememnek szürke tükre, melyet szépséged edzett,
Kezem tíz fürge ujja, mit kéj még sohse sebzett:
Szolgáid ők, te kedves.

Hozom neked hajókon kék tenger tiszta gyöngyét,
Szűzlányok-szőtte selymet, simogatót és gyöngét,
Gyémántos thék-fa lantot, melylyel szépséged zengem;

Hozom múlt századoknak minden nagy álmát néked,
Dús tálczának ezüstjén hozom szivem elébed:
Vedd el! – S felejts el engem.

Végh György - Mi ketten

Kezed kezemben
A végtelenben jázminillatú csönd
Szemem szemedben

Szemed szememben
Némán parázslik szívünk Önfeledten
Kezem kezedben

Szived szivemben
Szivem szivedben Jázminillatú csönd
A végtelenben