Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
És én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.
A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.
A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.
A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.
2010. november 20., szombat
2010. november 19., péntek
Nagyon kell, hogy szeress engem
Ha már nincs erőm a szép szavakra
Ha már nem izgat a szép primadonna
Ha a szerephez már semmi kedvem
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem.
Ha már nem dob fel se harc se játék
Hogyha nem akarom már a másét
S hosszú szünet van a jókedvemben
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem.
Ha a jobb napok sem érdekelnek
Mikor vége van a türelmemnek
Ha a szerelmedet nem érdemlem
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem.
Ha a kedvességed bosszant s fáraszt
Mikor nem adok és nem várok választ
Mikor szeretni már nincs mit bennem
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem.
Ha már nem izgat a szép primadonna
Ha a szerephez már semmi kedvem
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem.
Ha már nem dob fel se harc se játék
Hogyha nem akarom már a másét
S hosszú szünet van a jókedvemben
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem.
Ha a jobb napok sem érdekelnek
Mikor vége van a türelmemnek
Ha a szerelmedet nem érdemlem
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem.
Ha a kedvességed bosszant s fáraszt
Mikor nem adok és nem várok választ
Mikor szeretni már nincs mit bennem
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem.
2010. november 18., csütörtök
Simonyi Imre - Kettőnk ügye
"Csak még egy percre még egy percre
szegődj magányos közelembe
nem múlóra nem végtelenre
valami megmarkolt Jelenre
valami állandósult Mára
valami Egyszer-Van-Sokára
valami időtlen Lezártra
valami vélünk Egybeálltra
valami ahhoz hasonlóra
amikor éjfélt üt az óra
s egymást fedi két mutatója:
hát nem kezdetre nem is végre
sebzett utolsó szívverésre
ráalvadt dermedt örökkére."
(részlet)
szegődj magányos közelembe
nem múlóra nem végtelenre
valami megmarkolt Jelenre
valami állandósult Mára
valami Egyszer-Van-Sokára
valami időtlen Lezártra
valami vélünk Egybeálltra
valami ahhoz hasonlóra
amikor éjfélt üt az óra
s egymást fedi két mutatója:
hát nem kezdetre nem is végre
sebzett utolsó szívverésre
ráalvadt dermedt örökkére."
(részlet)
2010. november 17., szerda
Tokaji Márton - Ugye eljössz?
2010. november 16., kedd
Scheffer János - Csak mondd újra
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a jeges szél is melegebbé válik,
Ködös, sötétlő homályfellegek felett,
Tekinteted éles napfényként világít.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a testünk, lelkünk feltöltődik újra,
Mint tavaszban újjáéledt virágzó kertek,
Sejtelmes, illatos rózsavízbe bújva.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És az erdőben széthajolnak az ágak,
Harmatos reggelen sárga levelek közt
Játékos szellő jár lépteink nyomában.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a csillagok is fényessebbé válnak.
Szerelmünk édes lábnyomát éjbe rejtve,
Repülünk boldog örökkévalóságban.
És a jeges szél is melegebbé válik,
Ködös, sötétlő homályfellegek felett,
Tekinteted éles napfényként világít.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a testünk, lelkünk feltöltődik újra,
Mint tavaszban újjáéledt virágzó kertek,
Sejtelmes, illatos rózsavízbe bújva.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És az erdőben széthajolnak az ágak,
Harmatos reggelen sárga levelek közt
Játékos szellő jár lépteink nyomában.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a csillagok is fényessebbé válnak.
Szerelmünk édes lábnyomát éjbe rejtve,
Repülünk boldog örökkévalóságban.
Weöres Sándor
2010. november 15., hétfő
Nagy Krisztina - Szeretni akarlak!
Csak szeretni akarlak, csendben nyugalomban.
Érezni akarlak, féltőn karjaimban.
Hozzád bújni, elmondani örömöm, bánatom.
Megsúgni azt, te vagy a holnapom.
Már nem számít a tegnapnak sötétlő nyomora.
Jelenünk van, a múlt már ostoba.
Beteg szívem, erőre kap mézszínű szerelmedben.
Nem félek, életem kezedben.
Csak szeretni akarlak, lelkedbe olvadni, elbújni ott...
Együtt lesni, a közös holnapot!
Érezni akarlak, féltőn karjaimban.
Hozzád bújni, elmondani örömöm, bánatom.
Megsúgni azt, te vagy a holnapom.
Már nem számít a tegnapnak sötétlő nyomora.
Jelenünk van, a múlt már ostoba.
Beteg szívem, erőre kap mézszínű szerelmedben.
Nem félek, életem kezedben.
Csak szeretni akarlak, lelkedbe olvadni, elbújni ott...
Együtt lesni, a közös holnapot!
2010. november 14., vasárnap
Jószay Magdolna - Szemed csillagot nevet
2010. november 13., szombat
Nyakó Zita - Lehettem volna...
Lehettem volna több
egy álmos holdvilágnál,
több egy érintésnél,
egy búcsúcsóknál.
Lehettem volna napsugár
s ragyogtam volna éveket,
kész voltam beragyogni,
ragyogni végig egy életet.
Lehettem volna több
egy jóllakott mosolynál,
lehettem volna...
hisz most is éhezünk,
lehettem volna: társad a harcban
s a szerelem lett volna
bajban a fegyverünk.
Lehettem volna otthonod
- lehettem volna s hittem hogy az leszek -
lehettem volna minden csak teérted:
lehettem volna...: - már nem leszek.
egy álmos holdvilágnál,
több egy érintésnél,
egy búcsúcsóknál.
Lehettem volna napsugár
s ragyogtam volna éveket,
kész voltam beragyogni,
ragyogni végig egy életet.
Lehettem volna több
egy jóllakott mosolynál,
lehettem volna...
hisz most is éhezünk,
lehettem volna: társad a harcban
s a szerelem lett volna
bajban a fegyverünk.
Lehettem volna otthonod
- lehettem volna s hittem hogy az leszek -
lehettem volna minden csak teérted:
lehettem volna...: - már nem leszek.
2010. november 12., péntek
Rabindranath Tagor - Ne menj el!
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól
súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem
magamtól: "Álom ez?"
Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva
tarthatnám keblemen.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
(Áprily Lajos fordítása)
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól
súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem
magamtól: "Álom ez?"
Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva
tarthatnám keblemen.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
(Áprily Lajos fordítása)
2010. november 11., csütörtök
Vaskó Ilona - Képzelet
Guillaume Apollinaire - A búcsúzás
Garay Gábor - Töredékek a szerelemről
Ki megvígasztaltad a testem,
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerőbb, mint a képzelet!
Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhitat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.
És csönd. Irgalmatlan magányom
többé már meg nem osztja más.
Vár végső szégyenem: halálom.
S nincs nélküled feltámadás.
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerőbb, mint a képzelet!
Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhitat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.
És csönd. Irgalmatlan magányom
többé már meg nem osztja más.
Vár végső szégyenem: halálom.
S nincs nélküled feltámadás.
2010. november 10., szerda
Sillingi Julianna - Ha eljössz, kedves
Ha eljössz hozzám, kedves,
szívem ajtaját kitárom,
utadon megfáradt tested
hellyel kínálom.
Könnyeim harmatjával
megmosdatlak Téged
vágyódó csókjaimmal
csillapítom éhed.
Lelked szépségében
gyönyörködik lelkem,
igaz szerelmedben,
szeretve lettem
Két karod átölel,
simogatva, féltőn
két karom átölel, s
két szemed igézőn
néz le rám...
Elmerülnék tengerében
a neved suttogom éppen...
Magadhoz vonsz szelíden
látod, reszketek...
Szeretlek kedvesem,
szeretlek...
szívem ajtaját kitárom,
utadon megfáradt tested
hellyel kínálom.
Könnyeim harmatjával
megmosdatlak Téged
vágyódó csókjaimmal
csillapítom éhed.
Lelked szépségében
gyönyörködik lelkem,
igaz szerelmedben,
szeretve lettem
Két karod átölel,
simogatva, féltőn
két karom átölel, s
két szemed igézőn
néz le rám...
Elmerülnék tengerében
a neved suttogom éppen...
Magadhoz vonsz szelíden
látod, reszketek...
Szeretlek kedvesem,
szeretlek...
2010. november 6., szombat
Káli László - Egyszerűen
Szeretlek.
Csak így, egyszerűen.
Mindenféle
hasonlatok, képek,
és rímek nélkül.
Tudom, megérted
így is. Mert végül
nem a szó a fontos.
Hanem ami legbelül,
mindvégig ott lapul,
kimondatlanul.
Ahogyan a víznek
senki sem mondja,
anélkül is tudja:
lefele kell folynia.
Ahogyan a parazsat
izzítja a fuvallat.
Oly természetes éppen,
miként szeretlek Téged.
S ahogyan a tengerek
hullámai mindig
a parthoz sietnek,
éppen úgy igyekszem
én Hozzád, Kedvesem!
Szeretlek.
Csak így. Egyszerűen.
De túl mindenen.
Tűzön és vízen.
Így érdemes.
Így hiszem.
Hegedűs László - Nem tudom én már...
Szeretlek én, vagy pusztán ösztönök
hajtanak feléd, ha arra vágyom,
hogy érinthesselek, és kábatag
buja örömmel birtokoljalak?
Szeretlek én, mikor azt kívánom,
hogy lehessek veled
kettesben újra, mikor leszáll a Nap,
és önfeledten ölelhesselek?
Nem tudom én már, csak azt tudom,
hogy a fák rólad susognak, s a szél,
testednek illatát, s lelked kellemét
hordozza. Szeretem ezért
a szellőt. S ha megtalál a vén
hársfák alatt, miközben álmodom,
arcommal véle szembe fordulok,
s vágyó sóhajjal kívánom nagyon,
hogy légy enyém,
hogy újra légy enyém!
hajtanak feléd, ha arra vágyom,
hogy érinthesselek, és kábatag
buja örömmel birtokoljalak?
Szeretlek én, mikor azt kívánom,
hogy lehessek veled
kettesben újra, mikor leszáll a Nap,
és önfeledten ölelhesselek?
Nem tudom én már, csak azt tudom,
hogy a fák rólad susognak, s a szél,
testednek illatát, s lelked kellemét
hordozza. Szeretem ezért
a szellőt. S ha megtalál a vén
hársfák alatt, miközben álmodom,
arcommal véle szembe fordulok,
s vágyó sóhajjal kívánom nagyon,
hogy légy enyém,
hogy újra légy enyém!
2010. november 4., csütörtök
Pej Erika - Lennék...
Egyed Emese - A liliomokért
Ha vártalak (és sokszor vártalak),
könnyű volt testem-telkem, mint a hab,
az idő boldog csöndbe öltözött,
liliom sarjadt égett nád között;
a vágy harangszavú hullámait
körbezengette, átszakadt a híd,
áradt a víz, omlottak kőfalak,
és zakatolt az ábrándok alatt
a vér körpályás, élő rendszere;
váltóját későn állította be:
föl-le száguldó lélegzet-csapat
jelezte jöttödet, nyugalmamat.
Mára medrébe minden visszatért.
Fohászkodjunk a liliomokért:
nekünk bomlottak sugaras és vad
pillanatokban, amíg vártalak.
2010. november 2., kedd
Kovács Anikó - Szebbet nem tudok
Engedd,hogy legyek puha sál, ha fázol,
méz a szádban, álom mi varázsol,
mély sóhaj ha zihálsz a láztól,
hab a sörön, tükör melyben látszol,
tejszín a kávédban, könyv mi leláncol,
íróasztal - ha írsz levelet - nemes tölgyfából,
a csönd áhítatban, frissítő nyári zápor,
csillogó alufelni a BMW-n, egy hang az éjszakából,
én a tört szám, te az egész egyenlet: megoldástól,
mélykék pipafüst, menedék az elmúlástól,
borotvahab borostádon, érett barack mi lehull a fáról;
engedd, hogy legyek tied, mindörökre, igazából.
2010. november 1., hétfő
Gámentzy Eduárd - Legyél te!
Legyél te sóhaj,
S én vigasz!
Vagy görcsberándult torz grimasz,
Hogy én lehessek majd a kéz,
Ki érintésével becéz.
Legyél te mosoly,
Én a könny!
S ha jönne öngyilkos közöny,
Keress a szívemben helyet!
Ne hagyd, hogy elveszítselek!
Legyél te gyertya,
Én a tűz!
Kit olthatatlan vágya űz.
Két végén égő szörnyű tánc,
- Kegyetlen, gyönyörű románc...
S én vigasz!
Vagy görcsberándult torz grimasz,
Hogy én lehessek majd a kéz,
Ki érintésével becéz.
Legyél te mosoly,
Én a könny!
S ha jönne öngyilkos közöny,
Keress a szívemben helyet!
Ne hagyd, hogy elveszítselek!
Legyél te gyertya,
Én a tűz!
Kit olthatatlan vágya űz.
Két végén égő szörnyű tánc,
- Kegyetlen, gyönyörű románc...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)