Epstein Ágnes - Fájdalom

Síma kavics
csobban
fodrozódó vízben
elmerül
ott van lenn
és ott is marad
mint a lélek sebei
láthatatlanul léteznek

Farkas Ida - Magány

álmatlan álmok
lábatlan vágyak
halványuló árnyak
megsebzett szárnyak

Szeitz János - Izzott a nyár

Izzott a nyár amikor megálmodtam:
Kószáltam reményes szívvel a mezőn
Élveztem az akácok méz illatát.
És nyár volt, amikor megtaláltam Őt.

A boldog percet kivárta életem.
Felejteni Őt, ha lennének is még
Csodára váró reményes éveim,
Megcsalva magam, Ellene vétenék.



Amíg éltemben megtart kimért időm,
Jönnek még izzó új nyarak s bár hullnak
A lombot emésztő őszi avarba,
Lelkem kelyhében megőrzöm őt.

Arany-Tóth Katalin - Szeretlek

Szeretlek verőfényes nyári napnak
forró, izzasztó hevében,

Szeretlek a hűs zivatar
szomjat oltó jegében.

Szeretlek a lenyugvó nap
bíborvörös színében,

Szeretlek az esti tücsökzene
kedves ciripelésében.

Szeretlek a nyíló rózsa
bódító, buja illatában,

Szeretlek a szeptemberi szőlő
édes zamatában.

Szeretlek a csillagokban,
a Holdban, a Tejútban,

Szeretlek az éj sötétjében,
a hajnali ébredő Napban.

Szeretlek November sűrű ködjében,
a téli hóesés hideg fehérében.

Szeretlek a hóvihar zord szelében,
a kandallóból pattanó tűz melegében,

Szeretlek álmos téli reggeleken,
s tavaszt váró szomorú estéken.

Szeretlek a hóvirág szirmában,
az olvadó hó lucskos sarában,

Szeretlek a pacsirta dalában,
az első rügyfakadásban.

Szeretlek az újjászülető világban,
a virágzó gyümölcsfák bódulatában,

Szeretlek a málna édes ízében,
a méhek döngicsélésében.

Szeretlek a tenger sós vizében,
az erdők árnyat adó hűvösében.

Szeretlek időtlen időkig várva,
míg szíved szívem megtalálja.

Szeretlek örökkön örökké,
míg a lélegzet tüdőmet bejárja.

Dsida Jenő

"Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a mezők felett,
elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás
a boldogság után."

Tornay András - Együtt

Válladra hajtom gyermektitkaim
Betakarlak ártatlan kérdésekkel
Betakarsz igaz és szép válaszokkal
Rád bízom félelmeim és szárnyaim
Együtt számoljuk szuszogásaink

Köszönöm, hogy felülről láthatom a felhőket

Mindennél jobb, ha egymásban élünk
Közös gyémántcsoda mindenünk

Bella István - Tüzed, s tüzem

Sírok, mint az elfogyó
tűz, sírok magamban.
Zokognak csontjaim. Fagyott
füst kígyóz hajamban.

Születtem. Születtél. Hogy boldog
veled legyek. S te velem.
S legyünk egymásbaojtott
két láng: tüzed, s tüzem.

Garai Gábor - Veled vagyok

Érzed, ha gondod, bánatod van
szólok hozzád, veled vagyok;
mint én is meghallom bajomban
hozzám szivárgó sóhajod?!


Nélküled élni nem tudok már;
lásd, ha távol vagy, ha közel
- édes bájad körül-lobog bár -
keserű mámorod ölel.

Kik összeforrottunk a bajban,
tilosban (s bűnben - mondanák
a szentek!), megleljük-e majdan
a közös kegyelem szavát?

Megleljük-e? Veled keresném
étlen is ítéletnapig!
Míg ránk gyújtja e képtelen fény
hűségünk gyémánt holdjait.

Lányi Sarolta - Búban virító titok

Csak az én két vállam hordja súlyát
csak az én mellem viselje búját
viruló szép titkomnak, hogy szeretlek.
Csak nekem dús, nagy ez a kis utca
és áldott százszor az aszfalt.
Ki tudja, nem Te jártál-e itt esetleg?

Egy órája tán itt voltál magad
ruhád súrolt sok barna házfalat
s e nő, ki szembe jő velem
úgy mosolyog, mint aki Téged látott
- nedves és nagyra nyílt szemekkel.
Látod, pedig őt nem fűti szerelem.

Csak én hordozom arcod itt benn
csak nekem vagy Te minden, minden!
S Tied vagyok mindennél jobban.
Az izzó, drága bélyeget
mit szemed rám égetett
hordom fájósan, boldogan, titokban. . .

Tóth Judit - Hűség

Egy világ ébred itt e virradatban,
emelkedik a nap, a gyönyörűség,
mindörökké ölellek, mozdulatlan,
s örökös lesz a nappal, mint a hűség.

Emelkedik, kiáltanám zokogva,
hogy látva-lásd, hogy élünk, a vigaszt;
s a föld füve, hegye, folyója mondja,
s a mindenség ragyogja ugyanazt.

Emelkedik e kettős virradatban,
nézd, emelkedik ugyanaz az ég,
én szorítlak magamhoz mozdulatlan,
és ragyog, ragyog ugyanaz az ég.

Virrad. És hogy szerelmem ittmarasszon,
én ragyogok. És többé el nem alszom.

Váci Mihály

"Aki voltam, milyen messze van tőlem,
s aki leszek, az már milyen közel.
Már utolér, mellém lép,
támogat és átölel. "

Jatzkó Béla - Öröm

Nincs örömöm,csak benned,
nélküled minden üres,
velem kellene lenned,
hogy felderíts,óvj,szeress;

körül kellene fonnod,
mint repkény fonja a fát,
lennék őröd és foglyod,
fiad,szeretőd,apád;

ahol életem töltöm,
lennél egem a földön,
s az égben,hol nincs semmi,
már túl a földi körön,
lennél - te tudsz csak lenni -
az élet és az öröm.

Szabó Éva - Neked

Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete napnak
évek tengermélyéből
robbanó pillanatnak.

Lettem színarany éjed
lettem fekete napod
évek kagylóhéjába
merülő pillanatod.

Szememben nyílsz azóta
szobámba hoz a reggel
távoli esték partján
lecsuksz a két szemeddel.

Szabó Zsolt - Álom!

Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz,
Szerelmes szavakra, forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem az arcomon,
Olyan ez mint a valóság, kár, hogy csak álmodom.
Minden álom lassan tovaszáll,
És a szívem vadul kalapál.
Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem,
Szeretném ha velem lennél, mindig csak velem.

Beri Róbert - Vitorlát bontott a kedves

Tépett virágszirmot perget a szél
a kerti sétány platánja alatt.
Szomorúságba vész a gondolat,
arcomon napfény, csillanó arany.


Szeretni akartam a lehetetlent.
Mámorzamatos csókjára vágytam,
ám vitorlát bontott a kedves,
s bennem régi emlékek fájnak.

A meg nem értettség szirtjén állok.
Vágyam tiszta, távolba révedek.
Ajkamon lázas csók enyész:
Isten látja sóvárgó lelkemet

Váci Mihály

"Hajamban mennyi csók illata fészkel,
mint rozs tövén a fürj-sírású szél,
szememben szomjas vágyak nyája térdel
szerelmed kóborló vizeinél."

Ady Endre

"Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni."

Kosztolányi Dezső - Vágyódás

Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te megszeretsz szilaj szerelmemér',
ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj
s pirosra gyullad arcodon a fagy
s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája;
aranyhajad fojtó Niagarája
elönti sápadt főm s fejem felett
örök tavaszt ragyog rám két szemed
és átfog két kar, perzselő, fehér...
Ha majd a sok hazugság véget ér!!

Kun Magdolna - Álmaimban

Álmaimban sokszor
csillagok közt jártam.
Kóborló vándorként
szeretetre vágytam.
Azt hittem égig kell
szállni azért ,
hogy barátokra leljek,
de rájöttem
itt a földön élnek
akik megszerettek.

Balázs László - Ha majd átölelsz...

Ha majd átölelsz
És én átölellek...
Akkor,
A világtól
Nagyon távol
Egy ölelésnyi térben
Szememmel szemednek
Kezemmel kezednek
Hadd mondjam
Először én...
Mert ezért születtem
Tanultam beszélni
Csak ezért tudtam
Remélni.
Kérlek, engedd meg
Először hadd mondjam én...
Szeretlek.