Dobrosi Andrea - Érintkezés

Szemed íriszén a messzeségből
mosolyod ragyog.

Rávetem magam tekintetedre,
és máris közel vagyok tehozzád.

Ajkam ajkadhoz csatolom, s szívem
dobbanásából egy-egy darabot
hullajtok reá.

Te letörölöd rólam a magányt,
én rátaposok, parazita volt
idáig bennünk, s mára már halott.

Testünk bilincs, egybeforr lelkünk,
s ahogy összeköt, örök rabjai
leszünk egymásnak, szárnyaló körök
a végtelenben.

József Attila

"Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel"

Bogdán András - Álmodó

Amikor lehunyod két csillag -szemed
Amikor párnádra hajtod a fejed
Amikor gondod a holnapra hagyod
Amikor álmodsz - én Veled vagyok

Amikor lépted rossz útra téved
Amikor sorsod nehéznek érzed
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más - vezetlek Téged

Amikor sírnál - de elfogyott könnyed
Amikor érzed - a szavak is ölnek
Amikor a sötét elnyelne Téged
Amikor fény kell - én gyújtok Neked

Amikor könnyed patakként árad
Amikor örök vendég a bánat
Amikor felhők ültek a szemedre
Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...

Álmodj patakot, virágzó rétet
Őzet, pacsirtát, fürge menyétet
Álmodj napot, szellőt - fényeket
Csillagok vándora - élj életet...

Simonyi Imre

"Elfogy az élet részletekben
ma a hit holnap a remény"

Jószay Magdolna - Köszönöm

Köszönöm neked a lélek-gazdag éveket,
mit tőled távol élek, mégis melletted.
Köszönöm a varázst, sok csillagfényes percet,
színes álmainkra masnit kötő kezed.
Köszönöm a szemed, köszönöm a lelked,
értem dobogni meg nem szűnő szíved

Somlyó Zoltán - Így nyárutón…

Így nyárutón már hűvösebb az éj.
Hallgass szivedre. Szívedtől ne félj.

A csillag csillog télen-nyáron át
s felvillogtatja szíved bánatát.

Szuhanics Albert - Tudsz e szeretni engemet...

Tudsz e szeretni édesem,
ha hozzád bújok ma éjjelen?
Ölellek, forrón csókollak,
s karomban ébredsz majd holnap.

Tudsz e szeretni tubicám,
ha olyan leszek, mint Don Juán?
Szerelmes szókat suttogok,
éretted tűzben lobogok.

Tudsz e szeretni engemet,
ha elkerülnek az emberek?
Ha mindenki megvet engemet,
S kívüled senki nem szeret...

Tudsz e szeretni engemet,
ha olyan vagyok, mint kisgyerek?
Néha durcás és rossz vagyok,
olyankor sokszor duzzogok...

Tudsz e szeretni, angyalom,
ha félre lépnék egy szép napon?
Mert ugye, honnan tudhatom,
néhanap jöhet egy alkalom...

Tudsz e szeretni engemet,
ha pocakom körül nem érheted?
döcögök, izzadok a napon,
majd mikor elhízok nagyon.

Tudsz e szeretni majd akkor,
ha vállamat nyomja az aggkor?
Reszket a kezem, s horkolok,
pedig hát az is én vagyok!

Tudsz e szeretni kedvesem,
ha nem kelnék fel egy reggelen.
Derűsen őriznéd emlékem,
ha néhai lennék már régen...?

Bella István - Azért, mert

Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy magadért.
Lehet, színéért szemednek.
Lehet, a hajadért.

Lehet, azért, mert nyár van.
Lehet, mert van kezem.
Mert élő meghalásban
élek, élsz, életem.

Jószay Magdolna - Melleted-egyszerűen

Melletted arcom megszínesül,
melletted szemem élénkebben csillan,
melletted szívem hangosabban dobban,
s a világ fényeket szül.

Melletted nem érint a sok rossz,
melletted a most mindennél fontosabb,
melletted más szív nem lehet igazabb,
mert lelkemmel bánni tudsz.

Galla Ágnes - Szín és illat

Lennék ezernyi szín és illat,
hogy elvihess magaddal az útra,
virág lennék, hogy megszerethess
s a titkokat súgjam,
lennék a csöndhöz társad,
ha nem únnád,
nyári-kék zápor, hogy veled legyek,
s lennék térdrebukott angyal az éjben,
aki megbocsát miattam neked.

Amíg nem voltál? Már nem is emlékszem arra!

József Attila - Az én szívem

Az én szívem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanul.

Tamás Menyhért - Már mindennap

Nyárba-szédülő fák terhével
zuhant közénk a szerelem;
végighorzsolta halántékom,
vér serkent a kezeden.
Már mindennap így várnak ránk a
kisebesedett éjjelek,
rejtőzhetsz a hold mögé, kőbe,
mindenütt rád lelek.
Egymásra villanó szemünktől
robbanak fel a hajnalok,
sugár-mosolyod záporában
kitakart arcú ég vagyok.

Bella István - Ha örökre

Ha örökre együtt lennénk,
örökre egymásból ennénk,
örökké egymásból innánk,
egymásónk lenne a hintánk,
együtt szállnánk örökre
rólunkról ránk, egyőnkről egyre.

Jószay Magdolna - A zene csodája

Hogyan is mondhatnám el,
a lélek virágai mily hálás-gyöngéden
hajladoznak a dallamtengerben?
Hogyan mesélhetnék arról,
a szárnyaló dallam miként
simogatja szét balzsamát fájó,
tépett sebeken?
Hogyan kelt reményt, ha az már
búcsút intett,
hogyan vigasztal, ha a lét már
hinni sem enged.

A zene csoda!
Legyőz parányságot, s közben
égig emel,
hitet újít, szépít, szívekhez
repít el,
kivasal sok gyűrött, megviselt
ideget,
ölelve átfog, ringat és
melenget.

A zene égi csoda, csak hallgasd
és éltet,
dallamok teremtenek benned
életkedvet.
A zene virágoskert, álom és
tünemény,
átélés, megélés, túlélés,
hit, remény.

Társam vagy, kedves, s lásd,
mi együtt éljük tisztán
zenéinket,
tudod, dallamok, ha szólnak,
mindig erősebb az érzés,
mennyire szeretlek.

Szabó Éva - Neked

Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete napnak
évek tengermélyéből
robbanó pillanatnak.

Lettem színarany éjed
lettem fekete napod
évek kagylóhéjába
merülő pillanatod.

Szememben nyílsz azóta
szobámba hoz a reggel
távoli esték partján
lecsuksz a két szemeddel.

Komáromi János - Mintha

mintha Te már jöttél
volna felém számtalanszor
nappalaim fátyolos
álomszőnyegén

néztél már rám
de mindig másra néztem én

álmaim kergettem
és Te is csalóka
visszfények után
kutattál

nem láttalak meg
és Te sem láthattál

elporladt sóhajaim
a szél sodorta
tétova, könnyed mosolyú
lépteid elé

engem bánataim vezettek
elhagyott utaid felé

vágyaid maradtak
a porban utánad
s mint érzékin simogató
fátylak lebegtek

megtaláltam őket én
és azóta követlek

Kamarás Klára - Ez több

Ez több mint szerelem:
Ez gondolat...
Hajnali séta juharfák alatt...
Galambszárny rebben
Párák... permetek...
Hullnak a sápadt őszi levelek.

Aztán a munka... és már odabenn.
A szkenneren fehér cicád pihen...
Megsimogatnám... mégse... nem lehet:
Megérezné a simító kezet:
Felébred, s akkor én is ébredek...

Már reggel van, kinyithatom szemem.
Elmúlt az álom és a gondolat...
A gondolat, mely több mint szerelem...

Dégi Ágnes - Szeress!

"Úgy őrizd szívedben
a Szeretet melengető parazsát,
hogy a rettegést,
a szenvedést megjárt szegénynek
megmaradjon
- legalább ez az egyetlen -
menedék..."

Ágai Ágnes - Bárhová lépek

Bárhová lépek, beléd ütközöm.
Át- és keresztül vagyok
szőve már veled.
Mozdulataiddal mozdulok,
hangodra hangolódom.
Így élünk kettős kötésben
téphetetlenül.

Kelemen Erzsébet - Bocsáss meg

Csend. Döbbentő magány.
Fázik a lelkem: valaki vár.
Várok és fázom, fázom és várok,
félek, remegek: szeretek, szeretek.
Fehér sikolyok, kipirult arcok
kiáltják feléd: nem lehetsz enyém.
Sírok és nevetek: szeretlek, szeretlek!
Suttogom elhalva: akarlak, örökre!
Vess meg, de ne szeress,
csak fogd meg a kezemet.
Bocsáss meg: szeretlek, nagyon, nagyon.