Lányi Sarolta - Búban virító titok

Csak az én két vállam hordja súlyát
csak az én mellem viselje búját
viruló szép titkomnak, hogy szeretlek.
Csak nekem dús, nagy ez a kis utca
és áldott százszor az aszfalt.
Ki tudja, nem Te jártál-e itt esetleg?

Egy órája tán itt voltál magad
ruhád súrolt sok barna házfalat
s e nő, ki szembe jő velem
úgy mosolyog, mint aki Téged látott
- nedves és nagyra nyílt szemekkel.
Látod, pedig őt nem fűti szerelem.

Csak én hordozom arcod itt benn
csak nekem vagy Te minden, minden!
S Tied vagyok mindennél jobban.
Az izzó, drága bélyeget
mit szemed rám égetett
hordom fájósan, boldogan, titokban. . .

Tóth Judit - Hűség

Egy világ ébred itt e virradatban,
emelkedik a nap, a gyönyörűség,
mindörökké ölellek, mozdulatlan,
s örökös lesz a nappal, mint a hűség.

Emelkedik, kiáltanám zokogva,
hogy látva-lásd, hogy élünk, a vigaszt;
s a föld füve, hegye, folyója mondja,
s a mindenség ragyogja ugyanazt.

Emelkedik e kettős virradatban,
nézd, emelkedik ugyanaz az ég,
én szorítlak magamhoz mozdulatlan,
és ragyog, ragyog ugyanaz az ég.

Virrad. És hogy szerelmem ittmarasszon,
én ragyogok. És többé el nem alszom.

Váci Mihály

"Aki voltam, milyen messze van tőlem,
s aki leszek, az már milyen közel.
Már utolér, mellém lép,
támogat és átölel. "

Jatzkó Béla - Öröm

Nincs örömöm,csak benned,
nélküled minden üres,
velem kellene lenned,
hogy felderíts,óvj,szeress;

körül kellene fonnod,
mint repkény fonja a fát,
lennék őröd és foglyod,
fiad,szeretőd,apád;

ahol életem töltöm,
lennél egem a földön,
s az égben,hol nincs semmi,
már túl a földi körön,
lennél - te tudsz csak lenni -
az élet és az öröm.

Szabó Éva - Neked

Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete napnak
évek tengermélyéből
robbanó pillanatnak.

Lettem színarany éjed
lettem fekete napod
évek kagylóhéjába
merülő pillanatod.

Szememben nyílsz azóta
szobámba hoz a reggel
távoli esték partján
lecsuksz a két szemeddel.

Szabó Zsolt - Álom!

Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz,
Szerelmes szavakra, forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem az arcomon,
Olyan ez mint a valóság, kár, hogy csak álmodom.
Minden álom lassan tovaszáll,
És a szívem vadul kalapál.
Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem,
Szeretném ha velem lennél, mindig csak velem.

Beri Róbert - Vitorlát bontott a kedves

Tépett virágszirmot perget a szél
a kerti sétány platánja alatt.
Szomorúságba vész a gondolat,
arcomon napfény, csillanó arany.


Szeretni akartam a lehetetlent.
Mámorzamatos csókjára vágytam,
ám vitorlát bontott a kedves,
s bennem régi emlékek fájnak.

A meg nem értettség szirtjén állok.
Vágyam tiszta, távolba révedek.
Ajkamon lázas csók enyész:
Isten látja sóvárgó lelkemet

Váci Mihály

"Hajamban mennyi csók illata fészkel,
mint rozs tövén a fürj-sírású szél,
szememben szomjas vágyak nyája térdel
szerelmed kóborló vizeinél."

Ady Endre

"Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni."

Kosztolányi Dezső - Vágyódás

Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te megszeretsz szilaj szerelmemér',
ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj
s pirosra gyullad arcodon a fagy
s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája;
aranyhajad fojtó Niagarája
elönti sápadt főm s fejem felett
örök tavaszt ragyog rám két szemed
és átfog két kar, perzselő, fehér...
Ha majd a sok hazugság véget ér!!

Kun Magdolna - Álmaimban

Álmaimban sokszor
csillagok közt jártam.
Kóborló vándorként
szeretetre vágytam.
Azt hittem égig kell
szállni azért ,
hogy barátokra leljek,
de rájöttem
itt a földön élnek
akik megszerettek.

Balázs László - Ha majd átölelsz...

Ha majd átölelsz
És én átölellek...
Akkor,
A világtól
Nagyon távol
Egy ölelésnyi térben
Szememmel szemednek
Kezemmel kezednek
Hadd mondjam
Először én...
Mert ezért születtem
Tanultam beszélni
Csak ezért tudtam
Remélni.
Kérlek, engedd meg
Először hadd mondjam én...
Szeretlek.

Garai Gábor - Sokáig élni

Úgy szeretnék nagyon sokáig élni
hogy öregen is megismerjelek
mikor tüzedből már nem futja égni
s én is parázslok, alig perzselek.

Tudom, hogy akkor is magad ragyogsz majd
szemedből ez a fény nem múlik el
magad ragyogsz majd, nem az emlék
s feledteted velem, hogy halni kell.

Magad ragyogsz, a ráncok közül is épen
tündököl majd e lágy önkívület;
két csillagod a test mögötti térben,
hol a tagok elejtik terhüket,

hol a nyers mámort az álom bevonja,
s nyugvók a vágyak, - sosem bágyadók;
hol öntudatlanul váltja valóra
csömörtelen varázslatát a csók

Kovács Daniela - Bárhová is nézek...

Rólad szól minden gondolatom
Csukott pilláim mögé Te rejtőzöl el
Ott égettelek el retinám falán
Bárhová is nézek, Téged látlak meg.

Leleszi Balázs Károly - Figyelni arra, aki nagyon közeli bennünk

… Eljöttél, kincsem, ölelni vágyó karokkal,
hogy erőm s társam légy, Nincs más boldogságom,
csak tebenned. Megkerüli a kertet, a házat a nyár,
lágy szélfuvolák, kitágul a szemhatár…

Vége a magánnyal átlyuggatott éjszakáknak.
Szilárddá váltak lépteim. Közel
s távol milliónyi kis öröklét-ékkövek. Egy
angyal egybefonja a földet az éggel.



Eljöttél, kincsem, ölelni vágyó karokkal,
hogy erőm s társam légy, Nincs más boldogságom,
csak tebenned. Megkerüli a kertet, a házat a nyár,
lágy szélfuvolák, kitágul a szemhatár.

Itt vagy, a lét végtelen boldogsága,
arcom arcodon, szívem szíveden, nem más ez,
mint a szeretni-adás öröme,
a szeretve-lenni kiváltsága. Mondd, ki az,

aki magával ragad minket? Ki az, aki vérével
hófehérre mosta bennünk a szerelmet?
Csak neki tudjuk elmondani, milyen
idegenek is voltunk a város lázas forgatagában,

hogy mennyire is vágytunk a szív élő kulcsaira.
Hallgassuk hát, kedves, minden időben azt,
Aki nagyon közeli bennünk – s figyeljünk arra
éltünk végig, aki nagyon távolról érkezett.

Csorba Győző

"Ellened hibázom? Magam ellen vétek!
Így tekintsd, ha olykor félre-útra lépek.
S aki magát rontja, pusztul igazán csak,
s a fő-fő lázadó maga ellen lázad."

Maszong József - Szavakból fonok

Selyemmel szőtt csipkének
Tested köré fonom szavaim
Puha bársony takarójával
Legyen palástja oltalmazója

Karjaim átölelve óvja lényed
Ringasson el miközben dúdolva
Suttogom szerelmem zuhatagát
Patyolat tisztára mosdassa lelked

Zubogó vér áramlása ereimben
Üzen a reád talált nem várt vágy
Végtelen ünnep a hétköznapokban
A megigézett szerelem veled..

Tornay András

"Táncolunk a csendben
Egyedül vagyunk ketten
Ismert és ismeretlen
Szerelmes szeretetben"

Lányi Sarolta

"Ó drága nyár, ezüstös végig,
Lombod, mint lelkem, reszket,
Költő vagy és fölérsz az égig
S búmat az égre fested."

Végh György - Tiszta vágyakozás

Ha arcod láthatom,
kering a föld velem,
ha hangod hallhatom,
nyugalmam nem lelem.

Az ősztől vártalak,
mégis a tél hozott,
szívembe zártalak:
nem lehetsz átkozott.


Kenyerem tördelem
s hajadra gondolok,
éjjelem gyötrelem:
nélküled meghalok.