Nagy Edina - A szerelem szárnyalás...

Suttogó fák árnyékában némán fekszem,
gondolatomban most Téged átölellek.
Együtt szárnyalok veled kacagva - kedves,
a boldogság szele - szárnyaira felvesz.

Nincsen már a napjaimnak olyan perce,
hogy szívemnek lüktetése elfeledne.
Olvasva szavaid szédülve lélegzem,
bizsergő testedet gyengéden ölelem.

Szeretnék hinni benne, nem csak álmodok,
a lelkednek sugárzása megragadott.
Szabadulni szívedtől nem is akarok,
szerelem-mélység tengerébe zuhanok.

Zuhanjunk együtt édes, ne legyen kétely,
ki is mondhatná: hogy a szerelmünk métely?

Szerelmed kábító, szerelmem szárnyaló,
érzés mi összefűz, csoda-mámorító.