még megperzseltél lángoló tüzeddel
finom csókod emléke még bujtogat
de elengedted kezem
engem is elengedtél hogy ne bánts
elindítottál a kényszerű feledés útján
ízedre hol lelek illatodban hol fürödhetek
ezután
a sóvárgás börtönébe zártál
olyan ez mint a zuhanás
de
még nem értem földet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése