És jó volt érezni ujjaidnak
Finom súlyát, melegét, titkát.
Nézni arcod, mint harmatesőn
A virágok, ahogy kinyitják
Szirmukat fényesen, fehéren,
Tavasz estén, a holdvilágon,
S néha egy csepp úgy harmatosan
Tovapergett a szempilládon.
Jó volt érezni csókjaidnak
Ízét, se csókban, amit vártam,
Azt kaptam én, fürdött a lelkem
Csókjaidban, leánycsodákban.
Jó volt érezni, hogy szívemben
Versek nyíltak, csodásak, szépek,
S szemeimben újra ragyogtak
Hulló alkonyok, messzeségek.
S véremben, hogy zengett az élet
Akarása, csodás erője,
S érezni, hogy szavaid mostmár
Finomságokkal teleszőttek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése