Csernák Endre - Szerelem

Mentem. Céltalanul.
És Tehozzád vitt az út.
Zöld volt a fák délutáni álma
és fehér a ruhád.
Halvány és csendes voltál,
nem akartam tőled egy őrült éjszakát
kézen fogva mentünk
a néptelen utcán
és mosolyogtam lefekvés előtt.
Éreztem, valami kigyúlt bennem,
valami távolit láttam a szemedben:
néma bánat? Vagy lappangó szenvedély,
nem kérdeztem, de érdekelni kezdtél.

Csernák Endre - Amikor távol vagy

Amikor távol vagy tőlem, akkor
döbbenek rá újra és újra, mennyire
Szeretlek.

Olyankor formálgatom a soha el nem
hangzó szép szavakat, miket neked
mondanék.
De te nagyon messze vagy.

Bennem létezel már
feloldódva és áramolva az
ereimben, megpihensz szívem
kamrájában, átszaladva
a pitvaron, ereimen be
ismét az agyamba,
gondolataim láncát zörgeted

hogy vagy, létezel, nem álmodtalak,
születtél és élsz, születtél és vársz,
testet öltve és ruhátlanul, testet öltve
és test nélkül
Te, apró hibák,
apró erények tömkelege,
fény, melynek
bennem ég a mécse
és akárhogyan rohanok,
nem léphetek túl
e fény körén.