Ma jégeső ver, holnap összeéget
- ha hozzá túl közel jutok – a Nap.
Már szemhunyás se kell, ismét egy évet
magam mögött hagyok, és hamarabb
felejtem el a fogyó holdakat,
a tengerhez igyekvő zöld vizet,
és elhiszem, hogy semmit sem hiszek,
és belátom, hogy aki tud, az téved,
mégis folyton rettegve tartalak
karomban, mintha elveszítenélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése