Rég írtam le e szót,
s most is csak félszegen,
bár sokszor kimondom,
amint rengetegen
rutinból megtesszük
vagy a kéj hevében
váratlan kisiklik
bensőnkből a gyönyör
angyali sóhaja.
Nyárutó volt, a boltok zöme zárva,
a kertmoziban AC/DC- várva
megfogták a kezem.
Akkor még nem tudtam,
Hogy ez- volt- a Szerelem.
És most annyi-annyi
jégéjszaka után
ismét pislog a fény,
kezed szorítanám,
de túl messzire vagy,
nincs hozzád hosszú kar,
lehet, hogy lehet,
hogy nem is élsz.
Hallod? Dadog e dal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése