Téged sóhajtlak.
A mindent,
vagy nem kell semmi.
Én csak melletted akarok lenni,
egyszerűen,
ahogy természetes,
ahogy a fa új földet nem keres,
s fölötte az ég örök,
ágain a gyümölcs hogy’ terem.
Magányos, nyárszerelmű
istenem,
kezeddel kulcsolódik engedelmes imára
az egykor akarnok marok,
hozzád tér a lélek,
s rebegi új csókodra várva
a reszkető ajak,
legyen meg a te akaratod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése