Irigylem a szellőt, mely hajával játszik,
Irigylem a lombot, mely fölé hajol,
Irigylem kertjének színes kis virágít
S amit fehér keze érint valahol.
Irigylem a sugárt, mely felkölti reggel,
A felhőt, mely után sóváran tekintett,
Irigylem a bokrot, hol megpihent egyszer,
Irigylem - s megáldom mégis százszor mindet . . .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése