Dsida Jenő - Tavalyi szerelem

Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tuz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tuz,
s édes volt, mint a méz.
Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem uz,
enyhén simogató,
mint hus, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tuz,
elolvadt, mint a hó,
s megromlott, mint a méz.