Ne ismerje senki sem;
Mert a könnyü szél lebeg
Észrevétlen, nesztelen.
Elmondtam én, elmondtam én,
Szerelmem mint lobog,
Félve, fázva, reszketőn -
S ó jaj, elhagyott.
S nem is ment még messze sem,
Egy vándor arra jött,
Észrevétlen, nesztelen -
Magával vitte őt.
(Vámosi Pál fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése