volna felém számtalanszor
nappalaim fátyolos
álomszőnyegén
néztél már rám
de mindig másra néztem én
álmaim kergettem
és Te is csalóka
visszfények után
kutattál
nem láttalak meg
és Te sem láthattál
elporladt sóhajaim
a szél sodorta
tétova, könnyed mosolyú
lépteid elé
engem bánataim vezettek
elhagyott utaid felé
vágyaid maradtak
a porban utánad
s mint érzékin simogató
fátylak lebegtek
megtaláltam őket én
és azóta követlek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése