minden más arcot eltakar már
és mindig megadatik nekem az arcod
s fénylőbb a fényarcú lányokénál.
Ha a Te arcodra gondolok
benépesül zárka magányom nyomban
mert mindig befogad, befogadott
tárt asszonyarcod számos bajomban.
Ha a Te arcodra gondolok
szeretnék végtelen Bach fúga lenni
s minden falon és távolon át
feléd ömölni, hozzádig zengeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése