Én leszek a vágy a szemedben
ha kell magaddal is megverekszel
én leszek a sóhaj a szádban
amikor erőd elhagy a kéjes lázban
én leszek elűzött szemérmed
a tegnapot ölöd meg értem
én leszek elveszett csókod a magányban
ha majd ajkad reszket a rád zuhanó homályban
én leszek vadul lüktető szíved
ha már senki sem, én ott leszek veled
én leszek sivatagban a gyöngyöző harmat
amikor Neked már senkik, semmit nem adnak
én leszek kínod egy álmatlan éjjelen
ha hiányzó örömök csordulnak ki szemeden
én leszek könnyed egy összegyűrt ágyban
amikor elmerülsz az egyedül-maradt vágyban
én leszek a szivárvány-híd a semmi felett
amikor majd lemondón nyújtod a kezedet
én leszek rémítő álmaid gyilkosa
a hazug hit, hogy nem hagysz el soha
én leszek fel nem tett kérdés helyett a felelet
ha hangtalan, csak magadnak súgsz neveket
én leszek halott virágok mosolya
a szerető, az édes és a mostoha
én leszek nevetésed a csendben
a váratlan lázadás a rendben
én leszek a bőr íze a szádban
tegnapi emlék a holnapi lázban
én leszek a viasz, amikor cseppen
pillangó szárnya amikor lebben
én leszek a sikoly a beteljesült vágyban
fájdalom az értelmetlen lázban
én leszek a nyugalom a gondolatban
az örök körforgásban a mozdulatlan
én leszek majd a Te helyedben
és Te élsz majd én helyettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése