Illyés Gyula - Szerelem

 

   Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam
     szerelmedbe és úgy sodortatom magam.
     Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten
     rámront az izmos szél, birkózni kezd velem.
   
     Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és
     aki köré a bor egy régi nyárt ígéz,
     nem állanék meg, ha tekintetemtől e
     hófedte hársfasor rügyezni kezdene.
   
     Járok habok gyanánt futó finom havon,
     mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom
     egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát,
     két kezemen maradt szerelmed illatát.