Egy nap Tenélküledmint üres utca
mely piszokfelhőben
nem vezet semerre.
Sötét, rút épület
arcodba bámul
lélek se mozdul
csak a szél süvít
a magány hágóján át.
Egy nap Tenélküled, mint széles sivatag
hol fű s virág nincs, se bokor, se fa
csak kopott homok, mely öröklétbe nyúlik
és feldúlt egébe egy méla napnak.
Egy nap Tenélküled végtelen éji táj
csillagtalan világa vár bús pirkadást
átgyúrni egy nap csodás pompáivá!
Egy nap Tenélüled egy süllyedő nap
az idő gödrébe hang nélkül
mint óriási moly, amely az éjt repdesvén
reménytelen keres fényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése