dallá ringatom asszonyvágyamat
szóba elegyedek az integető fákkal
de téged elrejtelek, meg ne lássanak.
Dús gyönyörünkről mesélek a szélnek
s visszacsillog elevenen arcomon a tűz
a foszló sötét örül a vágykeltő beszédnek,
majd lágy fuvallatként karjaidba űz.
Szél-pengette hangján kíváncsian faggat
folyvást rólad kérdez a százszínű világ
mondd, Édesem, ha hirdetni akarlak
gondolod, hogy titkunk hevét kibírják?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése