Hosszú volt az út idáig.Emlékszem
Miként feküdtünk a kék alatt
a fövenyen.
Örökké. Magunkénak éreztük.
Végtelen.
Magába zárt a fény úgy ahogy
senkit sem.
Hosszú volt az út idáig.
Jól látom
emlékeim közt, csillogó kék,
egy álom
szemed tükrén hálásan pihen.
Csodálom
csendesen, alázattal benned szép
világom.
Összeforrt, vándor lelkünk
kék alatt
Megpihen, kezed kezemben örökre
nyugodhat.
Emlék rétek virágai susogják édes
hangodat:
Szeretlek. - nem foszlik. Kísérlek
a Kék alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése