Te vagy a napfény,
a Hold ragyogása,
mindent elsöprő
csókok varázsa.
Te vagy a tűz,
a lobogó-láng,
perzselő szerelem,
megannyi érzelem,
éji ragyogás.
Te vagy a kéz,
mi gyengéd, ölelő,
bánatot elsöprő,
örömet szerző.
Te vagy a menedék,
ha háborog lelkem,
az élet viharában
nyugalmam
kebleden lelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése