Sötét fák alatt fütyöl a szél,
levelet lapít a vizes útra.
Vastag falak mögül ma este
lánykacagás visszhangzik újra.
Hosszú hajakat simít a fény,
éjszagú, fehér bőrön látszik
mohó nézések pírnyoma,
és szenvedély hevül a lázig,
ágak között szétfolyt a dallam,
ringó testeket hajlít beteg
ritmus, mindig csak mások felé –
most rózsát is lopnék értetek,
bort töltenék régi szerelmek
poharába, ne kopott, tompa
szemmel idézzék régi táncunk –
játék ez, virág kalapomba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése