Elmúltál, akár a nyári zápor,
amit a gyors szél messzire sodor.
Illatod maradt itt.
Friss ózon, fű, édes eper,
ami onnan szállt fel,
ahol a felhők közül előbújó nap
megcsókolja a földet
és a forróság.
Jó, hogy létezel.
Távol még látni a szivárványt,
ahogy átöleli az eget,
de színei lassan feloldódnak
és eltűnnek veled.
Nem lélegeztünk együtt eleget.
Elmúltál, akár a nyári zápor.
Mégsem szűnsz bennem sajogni.
Visszatérő fájdalom vagy,
folytonos lüktetés.
Néha izzó vágy, olykor
szerelmet ígérő remény,
üresség.
Már elmúltál, akár a nyári zápor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése