Száguld a vér, s minden
mi ér, lüktetett; látnom,
látnom kell a szemedet,
mosoly csillan benne,
közel és távol, ahol
megérintesz, a testem,
a bőröm, a szívem is lángol.
Csókjaid nyomán pici,
puha, kis hegek, mézesek
és édesek, bejárnak völgyeket
és hegyeket, kábulat követ
kábulatot, pillanatnyi a
varázs, te az enyém -
s én, a tied vagyok.
Fátyolt borít ránk a csillagos
este, tiltott e gyümölcs, tiltott
az érzés, tiltott a vágy, te mégis
értem remegsz, engem becéz,
engem kóstol a szád.
Cirmos fények játéka, holdsugár
árnyéka játszik a testemen,
ajkaddal süt rám bélyeget,
- a Szerelem.
Bennem élsz, s benned élek én,
örökre Veled és Nélküled,
mit szívem nem bír el,
elbírja a tied - kettőnk helyett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése