Acélkék rozsban háltam
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.
Távol a töltés nyúlánk fennsíkján
olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott
s fénye rajtunk is végigsepert.
S füttyszóra jólét, buja szépség
amint ott elrobogott
a nehéz gazdagság súlya alatt
a talpfa felzokogott.
Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése