Zúgott az őszi szél a százéves fák alatt,
Hallgattam dalát, míg Téged vártalak,
Hangjegyként hulltak az aranyló levelek
Behunytam szemem, szívem megremegett.
Hajó kürtöl a kék messzeségből,
Hegyek orma tekint a víz tükréből,
Furcsa hely: a csend most itt honol,
Ahol a szél ma még békésen dalol.
Távol a világ fülsiketítő zajától,
A mentőautók üvöltő sikolyától,
Apró gyémántok mesélnek a kincsről:
Megkopott, ringó bölcsőjükről.
Zúgott az őszi szél a százéves fák alatt
Dalolva, futva, rohant a platánok alatt
Vele dúdoltam én is míg vártalak,
A Dunánál, hol sírnak a szerelmes szavak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése