Standovár Ágota - A szerelem

a szerelem halk szavú költő
a szerelem fülembe üvöltő
a szerelem sóhaja kéjes
a szerelem tenyere kérges

a szerelem kapaszkodó a bajban
a szerelem nyűg nyakamon ne halljam
a szerelem ringat karjában lágyan
a szerelem rám tipor lenn a sárban

Lope de Vega - A szerelem különféle hatásai

Elájulni s mindent merni, dühöngve,
mint nyers, szelíd, forró és holtrasápadt,
merész, halott és új életre támadt,
csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
és tőle távol nem találni csöndre,
mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
s riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
édes borként mérget szívni magunkba,
a kárt szeretni, a hasznot feledni,
hinni, hogy a pokol visz égi útra,
létünket egy csalódásba temetni:
ez a szerelem. Ki próbálta, tudja.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

Soós Gábor - A szemed

Szemed szédülő lelked tükörterme.
Benne minden annyira eltúlzott s mégis
olyan valószínűtlenül őszinte.
A szemed a szerelmem. A szemed fétis.

A szemed a minden. Te a szemed vagy.
Mikor nézlek, rám omlik, mi jár fejedben.
Csak felfogni nem tudok ennyi mindent;
sosem nézzük sokáig egymást, mi ketten.

Látom, hogy félsz, látom: bizonytalan vagy;
ezer sebed fájdalma nyílt titok nekem.
Vágyak és gátak laza hálójában
mocorog, vár egy sosem használt szerelem.

*
És ha egyszer igazán közel jönnél,
úgy, hogy az orrunk finoman összeérne,
én csak nézném azt az eleven homályt,
és Nálad maradnék örökre... Végre.

Benyó Judit - Üdvözlégy, Élet

    Üdvözlégy, Élet!
    Te naptól fényes!
    Tudom, hogy játszol
    velünk,
    huncutságod ismerem.
    Tedd ölembe fejed,
    kedvesem!
    Repüld be kicsiny,
    keserves életemet,
    mint mező fölött
    a leggyorsabb pödrésű
    kismadár!

B. Huszta Irén - Fény-árny játék

nézz az égre kedves
vagy nézz most szívedbe inkább
te imádkoztad rám
s magadra Ámor összes nyilát
hogy a szerelem
a tűz ezerszínű lángjába öltöztessen
kékesfehérben izzótól vérvörösen lobogóig
távoli ködös-rózsaszíntől
a halovány sárgán kihunyóig

minden hajnal aranyfényt von körém
s minden alkony bíbort
de ne hidd azt el
mit az ábránd hazudik
hogy árnyéka nincsen
narancs-vörösben játszó
arany és bíbor fényemnek

s az árnyak mindig színtelen-sötétek
de mellettük-tőlük
oly színesek a lobogó fények

Simon Márton - Teendők

Búcsúzóul

Dobj ki mindent.
Csak azt a képet ne, amin tudom, hogy alig látszom, de
mikor csináltuk voltunk utoljára boldogok,
Csak azt a huszonéves kávéfőzőt ne, bár tényleg ócska és
mostmár minden nap marad benne
– szívben szerelem – egy kevés,
Se azt az ibolya illatú szappant, a "spring" feliratost,
hiába törtem ketté,
És az ágy, ágynemű-huzatot
ne cserélj már soha, legalább
(ha semmi más) szagom megmarad utánam,
és ne hagyd a falat, az égszínkéket, se a linóleumot,
az apró mintás, semmilyen linóleumot, mennyit néztem,
minden részletéről te jutsz eszembe

Csak azt a túlmagasra tett tükröt ne dobd ki, kérlek,
Bár vakul, tied volt másfél évig, figyelt,
Tudom sosem láttál belé, túl magas, homályos,
Ne dobd ki, semmi se volt benne, jaj, soha, csak te

Hajnal Anna - Pillanat

Kinek a szeme volt?
felvillant, felmerült,
álom?emlékezet?
ami így rámderült?

Édes ijedelem,
a szívem futni kész...
Drága veszedelem,
mindennel szembenézz!

Dacos vágyakozás,
mégis, mégis maradj,
tündéri szerelem,
hagyom, hogy elragadj!

Fényes aranykapum,
hallgass, sohase nyílj!
csendes, napos folyó,
őrizzed titkaim...

Leé József - Ha a szerelem

Ha a szerelem elkerül....
A szív csak szikkadt fűcsomó.
A tópart s alkony: giccs. Kacat
Monden, mi réten elterül.
Köves mederben kiszáradt patak,
Fakó felhő vagy egyedül.

Ha a szerelem visszatér....
A szív felzengő pacsirtadal.
Az ég kéklő közelség, s bármi ér,
A sebzett szárny begyógyul oly hamar.
Körül a nyár, belül a tiszta fény,
S minden nap új trillát ígér.

Ha a szerelem elkísér....
A szív az ifjúság temploma.
Oltára teremtést dícsér,
Csöndjét betölti búgó orgona.
A vágy, mint örökmécs lángja ég,
Titka titok: bor és kenyér.

Ha a szerelem elmerül....
A szív hűlt márvány-bálterem,
Lefüggönyözve, üresen.
Kristályszilánkra árnyék nehezül,
Elpattant húron megkopott vonó
Süket melódiákat hegedül.

Szép Ernő - Elszorult szívvel

Szabad-é nekem még
Nevetni tréfálni
Levelező fák közt
Füttyszóval sétálni?

Szerelem jön szembe
Szabad észrevenni
Minden bánatomhoz
Hűtelennek lenni?

B. Huszta Irén - Vigaszom

Egészen furcsa ez a szerelem...
Így még nem szeretett soha senki sem,
Pedig megértem már jó néhány tavaszt,
S teleket, amikor a szív meghasadt,

Féltem is kitárni a lelkemet...
Védelmemre hívtam minden szellemet,
Kérleltem az összes őrangyalt, nehogy
Beléd gabalyodhassak még valahogy

A szerelem-tündér csak nevetett...
Mosolyogva adta oda a szívemet
Neked, és a tiedet máris nyújtotta
Felém, de előbb lángosra gyújtotta.

Szerelemben égő szívet kaptam...
A könyörgés sem segíthetett rajtam.
Egyetlen vigaszom, hogy nagyon szeretsz,
Minden gondom elszáll, amint átölelsz.

Illyés Gyula - Öt perce

Öt percre nem gondoltam rád. Be jó
volt, istenem,
öt percre tőrdöféstelen
lélekzenem!

Öt percre nem gondoltam rád. Milyen
meglepetés:
kiállt a sajgó szerelem,
nem szúrt a kés,
lazult a szorító marok, megállt
a fulladás,
elszállt a féltés, a gyanu,
leszállt a láz.

A megcsitult szív hogy csodálkozott.
Való? Igaz?
Nem vagy! Hiány vagy! Annyi sem.
Halott! S ha az?

Öt percre az örökviharú ég
tisztást kapott.
S most annál reménytelenebb, ahogy
megint zuhog,

csattog és dörög, idegemen át
földek-egek
bömbölik, nincs egy pillanat tovább
tenélküled!

Csukás István - Szomjas évszakom

Szívemig húz a szerelem,
szíved verését hallgatom.
Télből, csendből győztesen
feltámad szomjas évszakom,
fuldokló hite milljó zöld
torokkal a napfényre tört,

így nyitsz bennem, tán tudatlan,
félszeg jóságomra ablakot,
hogy ne legyek, emberi alakban,
vakon zuhanó halott,
modell a pusztuláshoz,
itt belül betervezzek állatit.

De mint nyers színek közt szemed,
acsargó vágyak közt szavad
sosemvolt egyensúlyt teremt,
veled legyek én boldogabb.
Ütőered ver: rebbenő fecske,
míg bőröd nyár-ízét keresve

Kamarás Klára - Ez több

Ez több mint szerelem:
Ez gondolat…
Hajnali séta juharfák alatt…
Galambszárny rebben
Párák… permetek…
Hullnak a sápadt őszi levelek.

Aztán a munka… és már odabenn.
A szkenneren fehér cicád pihen…
Megsimogatnám… mégse… nem lehet:
Megérezné a simító kezet:
Felébred, s akkor én is ébredek…

Már reggel van, kinyithatom szemem.
Elmúlt az álom és a gondolat…
A gondolat, mely több mint szerelem…

Gyóni Géza - Egyszerű

Oly egyszerű ez: ha elvesztelek -
belepusztulok. Bármi lesz veled:
autó üt el, cserép zuhan le rád,
vagy ravatalod lesz a betegágy -
én utánad halok, nincs más utam.
A sorsomat kezelni egymagam
már túlontúl önállótlan vagyok,
élek, ha élsz - s ha meghalsz, meghalok.
Oly egyszerű ez. Semmi komplikált
nincs abban, hogy csakis harmóniát
fog fel fülem, hangom is puszta csend,
ha nincs másik hang, mellyel összecseng.
Megírták mások már, mi vagy nekem:
lányom, anyám, húgom és kedvesem,
testnek s kenyér, parasztnak a föld,
prófétának ige, mely testet ölt,
te vagy a fény az éjszakában - oly
banális mindez s mégis oly komoly.
Nekem te vagy a velem-futó magam:
kétágú útnak egy iránya van
s ágaink párhuzama oly szoros,
hogy a tekintet szinte összemos.
Értsd meg tehát, hisz olyan egyszerű:
mikor magadhoz - hozzám vagy te hű,
magaddal azonos csakis velem
lehetsz mindig már.
Ez a szerelem.

Nagy István Attila - Hiába minden

Hiába minden szó,
ha lemostad magadról az érintésemet,
ha nincsen semmi, amiből az én arcom
visszanéz rád minden pillanatban.
Elolvadt benned a szerelem,
belefáradt a rettenetbe,
s hiába nézlek megfáradt szemmel,
vissza már nem hoz a vágyam.
Kiközösít engem ez a vers is,
mert minek nekem a szó,
ha csendben ülsz mellettem,
s arra vársz, hogy múljanak a percek?

Demeter Mária - Szólítlak

Gyenge láncszem a szerelem,
nem tűr bántást, bitorlást,
aki neki megy ököllel,
onnan menekül örökre.

Ezért ne bántsd,
szeresd őt,
és szólítni fog,
veled lesz.

Mint híd folyó felett,
összekapcsol, s nem enged,
de tudnod kell:
szerelmed kötelez.

Kassák Lajos - Szerelem és félelem

A kék a zöld a sárga
tó vizében
szemérmesen áll
mégis mezítelen.
Lehunyom a szemem
hogy ne nézzelek
becsukom a szám
hogy föl ne faljalak. Érzed-e
szép szívünket
milyen kegyetlen
láncfüzér
bilincseli össze.

Kormos István - Három napja

Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintázik a szerelem
három napja szivemen.

Hintán piros szoknya ül,
piros szoknya elrepül,
fehér pendely penderül,
fehér pendely elrepül.

Száll a hiten, föl-le száll,
meztelen lány rúgkapál,
keze, lába, haja száll,
nevem után kiadál:

Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintázik a szerelem,
három napja szivemen.

Hajnal Anna - Ijesztő vad szerelem

Ijesztő vad szerelem elől daccal futottam,
fáradt, fáradt vagyok most, hová lett elszánt erőm,
szabad vagyok most... mégis
egyedül lennem fáj.

Örülni szeretnék most enyhe fényű napoknak,
fűben nyújtózni puhán, nézni, fehér fellegek
álmodozva hogy húznak
gyöngéd egeken át.

Rozsvetés zöld ragyogó, széllel beszél hajolva,
keskeny dűlő hívogat, dombokon, szőlőkön át,
csendes, csendes az este...
mért nem jössz most elém...?

Elfutni már nincs erőm, meleg tenyeredbe most
boldogan lehajtanám titkos mosolyú arcom,
békült s egyszerű minden,
kín, dac, rossz álom csupán.

Marie Marel - A szerelem

A szerelem: az csudaszép,
csupa zene, csupa kép.

A szerelem: az csudajó,
napsütés és puha hó.

A szerelem: az csupa tűz,
lüktető vér, vágyad űz.

A szerelem: az szárnyalás,
páros röptünk, semmi más.

A szerelem: az sóhajtás,
"Nem kell többé senki más!"