2013. december 20., péntek

Vázsonyi Judit - Egyszerű szonett



Most ne beszélj, csak csendben, némán nézz rám!
Fürödni akarok szép szemeidben.
Nem szólok én sem, s míg csókért ég a szám,
szememből olvass, tiszta tükröd lettem.
Most ne mozdulj, állítsuk meg az időt,
hagyd a tüzet áramolni a vérben,
olvassza egybe a múltat a jövőt,
sem ettől, sem attól ne kelljen félnem!
Rád vártam, tudom, amióta élek,
kerestelek már ezer árnyalakban,
szavak nélkül is minden titkom érted,
s én meglelem magam minden szavadban.

Részed vagyok, és Te részemmé lettél,
a perctől, hogy kimondtad, megszerettél.


2013. december 19., csütörtök

Szabolcsi Erzsébet - Sóhajokba kapaszkodva


... mert az élet repül velünk,
ha szárnyalunk, vagy csak megyünk,
andalogva, kézen fogva,
emlékeket felkarolva,
sóhajokba kapaszkodva,
összebújva vagy széthullva,
illatokkal, illanókkal
tele tarisznyánk a jóval,
hamubasült fájdalommal,
friss idővel, vagy a múlttal,
ezerarcú szép titokkal...


2013. december 18., szerda

Illyés Gyula - Szerelem

   
  
Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam
szerelmedbe és úgy sodortatom magam.
Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten
rámront az izmos szél, birkózni kezd velem.

Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és
aki köré a bor egy régi nyárt igéz,
nem állanék meg, ha tekintetemtől e
hófedte hársfasor rügyezni kezdene.

Járok habok gyanánt futó finom havon,
mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom
egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát,
két kezemen maradt szerelmed illatát.


2013. december 17., kedd

Simon István - Egy szerelmes éjszaka után


Egy szerelmes éjszaka után
Ólomsúlyú pillákkal ébredsz
Elmúlt a kéj, elmúlt a gyönyör
Fáradt vagy, s ez (most) nagyon gyötör.

Megérte-e, vagy mégse?
Ezen meditálsz,
Mint másnapos a szóda mellett
De az emlék számít nem a fagy.

2013. december 16., hétfő

Illyés Gyula - Gyönyörű, gyönyörű


Hátam mögött - szívem is hallja
törik az őszi fű
Te jössz, tudom. Miről?
A lépted nesze is gyönyörű.

Gyönyörű lesz, ha megjelensz
már csak egy pillanat.
Gyönyörű rögtön a világ
mihelyt része vagy.

Fásult volt, borús a szívem
szomorú, keserű.
Ha benne vagy
a szívem is ragyogó, gyönyörű!

Ködös őszi táj ez a szív
de ha Nap besüt
üveges lombja fölragyog
tündöklik mindenütt.


2013. december 15., vasárnap

Szabolcsi Zsóka - Álmokkal ébredek


Néha álmokkal ébredek:
holdas távolokat képzelek
kinyújtott kezem közelébe,
játszom felhőtlen eget,
sűrű napsütésben ragyogó mosolyt.
Játéka vagyok rejtőző vágynak,
s tarka álmaim csalfán vágynak
új erek lüktető örömére,
új dalok szenvedélyes ritmusára.
Játszik velem tünékeny pillanat,
s mire visszamosolyognék,
összetört babaként fájok
lázálmok poros polcain...


2013. december 14., szombat

Csoóri Sándor - Homlokod homályából


Kiszolgáltatsz a boldogságnak
s már nem is tiltakozhatok.
Elmentél s nyomban esni kezdett a hó,
hogy itt maradjon belőled valami.

És fújni kezdett a szél is a te kedvességed közeléből,
attól piros a képem:
járok azóta hömpölygő huzatban,
utcákat fölsebző zenében.

S elképzelem közben a tavaszt, az aranyat párolgó völgyeket,
ahol velem szerettél volna járni -
A hajad, a hajad fészket kereső fecske,
a Napba akar szállni.

Elképzelem a szerelmet is, de csalódom:
jobban szeretsz te, jobban:
Kitalálod nekem a nevetést, mielőtt elzuhannék
hazátlan pillanatokban.

A folyó zöld, az ég homályban van, a szőlővessző meg a földben.
Egyszerre látom őket mégis, ha rád gondolok.
A nyár ideszalad, a tavasz itt topog
s homlokod homályából csapkod felém egy lepke.


2013. december 13., péntek

Árvai Attila - Támaszom

  
Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem
Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem
Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem
Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem

Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek
Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek
Légy az igaz barát, még ha vén is leszek
Kérlek, fogd a kezem, hisz akkor is szeretlek

Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul
Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul
Az idő lassan eljár, sajnos felettem is
De támaszom, csak Te légy, e borús időben is

Légy kérlek támaszom, minden körülményben
Akkor is légy velem, ha majd megéhezem
Légy akkor is velem, ha egyszer majd haldoklom
E kivált nehéz napon, ne kelljen csalódnom

Légy az én támaszom, mikor szólítalak
Ha az idő tépázta, barázdált arcomat
Megsimítod néha, mikor megihlettél
Súgd fülembe olykor, csak engem szerettél...

(részlet)

2013. december 12., csütörtök

Paul Géraldy - Nyugtalanság


A kacajod oly könnyedén,
oly légi-fényesen repes
az árnyban, ahol élek én.
Nagyon erős. Tökéletes.
Ezt nem szeretem, ne nevess.
A házban ettől annyi fény, vagy
egészség száll szét szüntelen,
hogy önmagadnak is elég vagy.
Így félek, és az kell nekem,
hogy szenvedő légy, álmatag,
cicáskodó is, és magad
kicsinynek érezd, sírni tudj,
bús, gyenge nő, ki nem ragyog.
Mert akkor nem szeretlek úgy.
És sokkal nyugodtabb vagyok.


2013. december 11., szerda

Simon Zsolt - Hozzám tartozol


Az vagy nekem, mint folyónak a tenger,
Mint diófa levélnek a mosolygós szeptember,
Mint lázas gyermeknek az anyai kéz,
Mint hideg földnek a tavaszi vetés.

Szeretlek, mint hold a csillagot,
Mint az eső a földbe rejtett magot,
Mint gyönge újszülött édesanyja illatát,
Mint az idős asszony fia mosolyát.

Kutatlak, mint fény a sötétet,
Mint kíváncsi gyermek szép tündérmeséket,
Mint reszkető kéz a könnyes arcot,
Mint szerelmes a messzi holnapot.

Hozzám tartozol, mint nappal az éjhez,
Mint kemény munka a töredezett kézhez,
Mint igaz szó a tiszta gondolathoz,
Mint enyhe szellő a nyári alkonyathoz.

2013. december 10., kedd

Benyó Judit - Gyere szeretni


Alkonyodik,
füst és őszirózsa-illat kering a kertben,
az utcán szédülnek a lombkoronák -
két szememben orkán süvít végig,
csók-förgeteg!
Emlékeink sokáig dörömbölnek,
játszanak velem,
nevetnek, sírnak, vigasztalnak!
Belémkarmoltak a vágy tigris-karmai,
gyere, itt a szerelmes idő,
gyere szeretni!

2013. december 9., hétfő

Kovács Daniela - Ha nem volna igaz...



Lehet, hazudnék, hogy jól vagyok, vidám,
akkor is, ha éppen könnyű láz ver le,
s ha bánat leng szívemen, mint kendő leng a fán;
akár egy tojáslopó, fészekdúló gyerek
hazudnék, hogy nincs baj, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek!

Lehet, hazudnék, hogy nem félem a halált,
válladat lesném: rándul-e vagy remeg,
s ha torkomra öklendene, hogy pokolian bánt,
visszanyelném mindazt, mi élo kínná dermedt,
és mosolyt hazudnék, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek!

Lehet, hazudnék, ha csönd rontana rám,
hogy lelkemből kitépve, épp versbe temetlek,
és pogány módra, édesszájú szókkal tagadnám,
hogy vágyam néz utánad, s épp némán követlek,
közönyt hazudnék, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek!

Lehet, hazudnék, hogy sorsom alkonyán
szép emlékedből ácsolnék síromra keresztet,
bár hol lennél Te akkor? Tán másról, kacagván
új verset faragsz majd, a mieinknél szebbet,
s én örömöt hazudnék, de sosem mondanám,
ha nem volna igaz, hogy Téged szeretlek!


2013. december 8., vasárnap

Szeitz János - Megszólítlak


Megszólítlak némán minden éjszaka.
Vigyázva, meg ne zavarjam álmodat,
és érzem, válaszolsz, szólítlak újra.
Jó így, és megtagadom a józan észt:
a tudás felett ítél a vágy, merész,
amit tagad a tudás, a léleké
a döntés: kapcsolatok az éteren
át, és bár árnyat vet a kétkedés, remélt
derűs álmom elé; a kóbor reményt
elűzni késztet így, és elfogadni
az ébrenlétben, már rám szabott valót,
hozzád enged a kegyes éjszaka, és
emlékeddel álomba fogad a csönd.

2013. december 7., szombat

Nagy Horváth Ilona: Valami szép


Te erős voltál,
engem széttépett a reggel,
s hol utunk kétfelé ágazott,
hasított belőlem még egy darabot
a felismerés,
nélküled megyek tovább.
A szó, szerelem,
új köntösbe öltözött.
Már tudom, igaz,
az élet néha a legszebb álom,
és tőled az.
Csendre intem árvult
jajszavát a szívnek,
indulok én is.
Még visszanézek ránk…
Ott lüktetett minden pillanatban
valami szép és visszavonhatatlan:
megtaláltál, megtaláltalak.

2013. december 6., péntek

P. Pálffy Julianna - Van úgy...


... van úgy, hogy néha
nem gondoljuk át - mit
és mennyit veszíthetünk,
hogy nem bírunk többet,
hogy a fájdalomtól megtörhet
- a szívünk;
elborít egy érzés, a vágy és
mi mégis megyünk tovább,
vakon, némán és süketen,
behálózza a lelkünket is,
a csodaváró, könyörtelen
- gyötrelem;
hiába minden - tudjuk -
ajkunkon, az utolsó szó
még dadogva sem tör elő,
mit nem mond ki a férfi,
elvállalja, belehal, de megteszi
- a nő;
keserű a könny, a csókok
méze sem elég édes már,
a múlt fonalát fonjuk,
hogy legyen belőle, reményteli
- fénysugár;
fénye csalóka, csak hiteget,
ha elszakítjuk, emlékként él tovább,
mi szép volt egy szerelem hajnalán
- elmúlik - a szív kiszabadul,
s nem lesz soha többé
- rabmadár.


2013. december 4., szerda

Éles Attila - Alszom veled


egyszer kéket álmodtam
tó tükrét szemeid színét
suhantam sárga rét felett
aranyló mező hajad lehet
ágyban feküdtünk nálad
apró pöttyös gömbölyű vállad
táncolnak halvány pihék
tarkódon hol hajad véget ér
te csend vagy bennem
szendergő lebegés
perzselő tűz
holtomig vágy
derengő hajnalon
szemem kinyitom lassan
minden kép itt marad velem
szeplős válladra hajtom fejem
párnának gyűröm álmom
tovább alszom veled


2013. december 3., kedd

Fodor Emese - Amikor a kezed nyújtod felém


 
Amikor a kezed nyújtod felém,
Én ölelő karomat tárom eléd.

Amikor Te szíved adod nekem,
Én életemet adom kincsem.

Mikor Te megpihensz mellettem,
Én kitárom Neked lelkem,

S én Neked adom a holdat,
Mely beragyogja az eget,
S a csillagokat hozom le Tenéked,
Hogy szíved ezzel teljen meg.

Mikor Te mellettem vagy,
A szívem mindig megpihen.

S mikor távol vagy,
Figyelő szemem Rád tekint,
S hosszú utadon kísér aggódva,
S ölelő karom örökké Téged segít.


2013. december 2., hétfő

Horváth Attila - Ha szeretnél ma még


Nem tudom, hívsz-e holnap,
nem tudom, jössz-e holnap,
de szeretném, ha szeretnél ma még.
Nem tudom, hogy látsz-e holnap.
Nem tudom, hogy lesz-e holnap,
de szeretném, ha szeretnél ma még.
Ha nézhetném, ahogy elalszol.
Ha itt lennél, mikor ébrednék.

Ha mégis máshogy lenne,
és én már nem leszek benne,
legyen szép. Legyen úgy is szép.
Akárhol és akármerre,
vezessen a jó szerencse,
és segítsen, segítsen az ég.
Minden ajtó titokra nyílik.
Ha tudnánk a jelszót, be se léphetnénk.

Nem tudom, hívsz-e holnap,
nem tudom, jössz-e holnap,
de szeretném, ha szeretnél ma még.
Nem tudom, hogy látsz-e holnap.
Nem tudom, hogy lesz-e holnap,
de szeretném, ha szeretnél ma még.
Mintha már a semmibe szédülnék,
szeretném, ha szeretnélek még!

Álmok olvadóban.
Lángok elfogyóban.
Szeretném, ha szeretnél ma még.
Napok, évek elfutóban.
Lábnyomok a tiszta hóban.
Szeretném, ha szeretnél ma még.
Mintha már a semmibe szédülnék,
szeretném, ha szeretnélek még!



2013. december 1., vasárnap

Tárnok Mihály - Tudnál-e engem...


Tudnál e engem úgy szeretni,
Hogy elnézd a hóbortjaimat?
Hallgatnád e rosszuk szívemben,
Az elfáradt dobbanásokat?

Ha kérnélek, hogy ülj az ágyra,
Hallgasd meg a sótalan szavam,
Tennéd e, mit kedvem diktálna,
Hallgatnád e hangzataimat?

(Okos vagy! Sík, hol futhat szemem,
Lagúna, hol fáradt hajósként
- kit vihar tépett, meg nem értve -,
Vigaszokért hozzád érkezem.)

Más borzolását elsimítanád?
Látnál e szépnek álmodozva?
Sírnál, ha sírni volna kedvem,
Sós könny közt, sósán csókolózva?

Ha menni volna újra kedvem,
Mondanád-e: siess, rohanva!?
És virág, kit betűznék olykor,
Csavargókedvű ősz hajamba?

Látod, én mind ez lennék neked,
Mindenemet Teneked adnám;
Eget, Földet, s a Csillagokat -
ha gúnyolnának? Kikacagnám!

Ők nem tudják, hogy mily fenséges,
Téged olykor istennek látni,
Kit megcsalatva, hamis szókkal,
Végül is térdelve imádni...


2013. november 30., szombat

Nagy Ilona - Kinyújtott kezekkel...


Emlékszel?
Vártalak... napmeleg kinyújtott kezekkel,
s titokban reméltem, majd egyszer megfogod,
és úgy csúsztatod át kezedet kezembe,
hogy nappal felébredjenek a csillagok.

Azt akartam, hogy beleremegjen a csend,
amikor tenyerünk szeretve összeér,
s olyan meleg legyen majd köröttünk a perc,
mint kemencébol frissen kibúvó kenyér.

Hogy ölébe vonja lágy szello a fákat,
mert ujjunk összefonódva pihenni tér,
s üstökös csóva szakítsa át az árnyat,
mikor egymásra simul két nyitott tenyér.

Emlékszem...
Vártalak... s tusfeketébe fordult az ég,
lassan a kezem is elkezdett remegni,
ujjaim oly fagyosra hűltek, mint a jég,
s csak arcomat tudtam kezembe temetni...