Zsigai Klára - Szoríts magadhoz

 

Nézz rám!
Szemem könnyes,
Sírva ölellek meg,
Hozzád bújok,
Csókot adok,
Hiszem megérted,
Te is így érzed.

Nézz rám,
Ne rejtőzz!
Szemed látni akarom,
Szívemen, lelkemen át,
Öröm markában tartani,
Csak nézz,
Nézz rám!

Elfutni se akarj!
Ha hiányzom,
A szíved fájjon,
Szeress... ölelj,
Ahogy csak tudsz,
Roppantsd szét testemet,
Szoríts magadhoz.

Ne kímélj!...érezzelek,
Nézz a szemembe!
Testem érted eped,
Tudnod kell,
Nagyon szeretlek!

Gámentzy Eduárd - Elveszett szerelem szonett

 

Mint sűrű éjben lopakodó árnyék,
Oly észrevétlen volt és nesztelen.
Lehetett volna véletlen ajándék,
Lehetett volna, bár ezt nem hiszem.

Hozzám simult, s úgy nőtt bennem a szándék.
Sorokba zárni, maradjon nekem!
Szívembe rejtett, csillogó kis játék,
Hogy süssön át, kopottas ingemen.

De nem találtam ceruzát, se tollat.
Távozó lépte, köveket csikorgat,
Emlékezetből írom, ily’ sután.

Könnyű nyomát, a föld rég eltemette,
És nem hagyott itt semmi mást helyette,
Illúziót, egy szürke délután.

Zágorec-Csuka Judit: Érosz tüze

Hiányzol, mint fáknak a júniusi eső,
hiányzol, mint hóvirágnak a téli napsütés,
hiányzol, mint gyermeknek a játék,
hiányzol, mint napfénynek a nap sugara,
hiányzol, mint minden, ami pótolni tudná
hiányod, távozásod, kezed melegét,
szemed fényét, érintésed könnyedségét,
mint minden, ami te vagy, voltál és leszel
nélkülem.

Bogár Lilla - Remény...

Nem kereslek,
Majd te megtalálsz,
Nem kutatlak,
Utat hozzám mindig lát

Nem nézek rád,
Elég, ha érzed,
Szívem rád vár,
Vedd már észre, kérlek!

Nem sírok utánad,
Hisz te sem tennéd,
Hiába siratlak,
Észre sem vennéd!

Nézem gyönyörű szemed,
S a szememben egy könny lepereg.
Nem nézem csodás ajkad,
Csak rád gondolok s velem vagy.

Csak rád gondolok,
De te nem érsz rám,
Rólad álmodom,
Ó kérlek, bújj hozzám

Szívem vár ezt ne felejtsd,
Lelkem miattad egy üres sejt,
Megcsókolsz és életre kel,
Csak csókolj meg még egyszer!

Csókod íze oly csodás,
Vele szép a napsugár,
Kezed melege csordultig betölt,
Arcod szememre mosolyt ölt.

Most már nézem gyönyörű szemed,
S többé nem félek tőled,
Ajkad hozzám ér,
S a szívembe újra van remény!

Erdős Olga - Ölelj át

 

Ha az éjszaka véget ér,
de még napkelte előtt,
Ölelj át,
vigyázz rám,
mint soha azelőtt
Ha hallgatsz,
én is hallgatok,
nézlek,
s beszívom illatod
Ha beszélsz,
iszom szavaid,
figyelem ajkad
és kezed mozdulatait.
Ha hozzádbújok,
veled biztonságban vagyok
Ha szeretsz,
nem kell úgy tennem,
mint a nagyok;
lehetek az...
aki vagyok.

Farkas István - Végy körül engem

Egyedül, fáradtan ülök most szobámban,
szomorún, lehunyt szemekkel álmodozom.
Rád gondolok, míg gyémántkemény fájdalom
zúzza össze szívem-lelkem magányomban.

Hiányzol. Arra gondolok, hogy ölel karod,
Magadhoz szorítasz, melegeddel körülveszel,
vidáman nézel rám szép szemeiddel,
számon szád, érzem izgató, forró csókod.

Végy körül engem szereteteddel, vágyad tüzével
melegítsd fel keserű, árva szívem,
kedves kezeiddel szorítsd meg fáradt kezem,
drága testeddel hevítsd fel fázó testem!

Ne engedj el, Te éltetsz már csak,
a sok gond és fájdalom közt Te vagy remény,
boldogság, öröm, s így szívem nem szegény
már, mert Te legnagyobb kincsem vagy!

Kormányos Sándor - Vers vagy bennem

Egy vers van bennem, dallamokból
fonódott ezer szóvirág
de hangjait csak én hallhatom,
rajtam kívül senki más.

Egy vers, amit még nem írtam meg,
csak mondogatom szótlanul,
egy vers, amellyé lettél bennem
örökre - leírhatatlanul...

P.Pálffy Julianna: Szeretlek

 

Lángoló örvénybe zuhanok,
de nincs mélység, mert tartanak
ölelő karok,
ajkamra csókok édesednek,
nincs sehol szebb zenéje
a csendnek,
mellettem alszol, mozdulatlan nézlek,
meg sem rebbenek, titokban,
szerelemmel igézlek.

Álmod most, én őrzöm, az enyém,
mint mosolyod, a szád
szegletén,
előbb még vándorolt az ajkad,
de rögtön visszakérted, amit
adtak,
hogy én is Veled álmodhassam,
mi a szerelem, s a szívem,
neked adjam.

Ezerszer elmondott édes szavak,
ezerszínű szerelemfátyollal
beborítanak,
vágyam didereg egyre jobban,
mégis olvadok - ölelő karjaid közt -
forró nyár lobban,
mert, elég egy érintése a kezednek,
elég egy szó, egy sóhaj - csak ennyi:
Szeretlek.

Gyóni Géza - Vársz-e?

 

Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet találkozóra -
Kezed összetéve öledben
        Vársz-e, mondd, engem?

Mikor levél pereg a fáról,
Leszáll a földre sűrű fátyol -
Csillogó könnyel szemedben
        Vársz-e, mondd, engem?

Szabó Ila: Vágy

 

Áldanám a kelő holdat-
megigéző mosolyodat.

Borzolnám a fűzfagallyat-
érzékien omló hajad.

Csókolnám a száz fűszálat-
szeretkező szempilládat.

Ringatnám a domboldalat-
elbűvölő szép válladat.

Vállalnám az egész tájat-
minden vonzó porcikádat.

Szeitz János - Éltető emlék

Nyár volt, gondfelejtő délután,
Míg fénylő csend simult reánk,
Nesztelen, mint a napsugár, egy
Cupido lebbent át a szobán.

Szomorú arcodra szelíd szép
Mosolyt hintett a fénnyel ő.
Szerelemmel áldott lett a csend,
S egy pillanatra megállt az idő.

Amint ruhád puha fodra
Köréd simult igézőn, tova
Szállt a pillanat, ám egyé vált
Két egymásra váró gondolat.

S itt vagy éltetőn magamban,
Csontjaim puha hártyáin,
Izmaiban és bőröm hámján,
S véremmé váltál oldhatatlan.

Farkas István: Adj erőt

Kicsit mosolyogj rám,
ha találkozunk.
Gyengéden érintsd meg
karom, s válts velem
néhány röpke szót.
Így adj erőt nekem
Nélküled élni életem.

Csurai Zsófia - Mindenben Te vagy

Szavak nélkül is értelek
érintések nélkül is érezlek...
benne vagy minden ébredésben
a reggeli tea akácméz ízében
az újság vastagon szedett betűjében
a rádió andalító lassú zenéjében
az erőtlen langyos téli napsütésben
az ónos eső csúszós cseppjében
a rám fröccsenő latyakos sárban
a csontig hatoló hideg éjszakában
érintések nélkül is ölellek
szavak nélkül is szeretlek...

Váci Mihály - Semmi az egész

Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorún:
- Semmi az egész!

Semmi az egész .
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.

Éjjelenként majd néha,
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.

Nagy Horváth Ilona - Valami szép

Te erős voltál,
engem széttépett a reggel,
s hol utunk kétfelé ágazott,
hasított belőlem még egy darabot
a felismerés,
nélküled megyek tovább.
A szó, szerelem,
új köntösbe öltözött.
Már tudom, igaz,
az élet néha a legszebb álom,
és tőled az.
Csendre intem árvult
jajszavát a szívnek,
indulok én is.
Még visszanézek ránk…
Ott lüktetett minden pillanatban
valami szép és visszavonhatatlan:
megtaláltál, megtaláltalak.

Molnár Szilvia - Társak

egymásba fonódó szavakban
borítunk magunkra kagylóhéjat
érintésért szomjazó
ezer alakban
vagyunk
egymásnak
talán
végig.

Ecsedi Éva - Szerelem

Védtelenek most az álmok
Körbefonlak hozzád bújok
Ölelj úgy hogy el ne vesszek
Ha elvesznék hát keress meg
Akarom hogy mindig itt légy
Viharokban csak engem védj
Szeress nagyon-nagyon szeress
Szélzúgásban engem keress
Keress engem magas hegyen
Hullámzó mély tengerekben
Ha nem találsz mégse állj meg
Mert ha testem nem leled meg
Lelkem akkor is eléred
Verseimben tovább élek

Sinka István - Vallomás Őszikének

Úgy állok itt télben, viharban,
hamuban, tűzben,
mint nyugtalan vizek
partjain a fák,
mint hallgató síkok felett a holdtalan egek.
És úgy megyek néha
a lángjaid felé és úgy kereslek néha a holtak szemén,
mint akit
lombok és hegedűk
a földbe sirattak
ezelőtt régen.

... És úgy állok itt, mint a hegyek kövében
a hű folyondár
piros csillag-virága
és várlak egy fehér szikrájú téli délben,
hogy bátoríthassalak
ezzel a daloló,
gyönyörű szavammal: - szeretlek.

Keresztury Dezső - Elmondhatatlan

"Hogy mondjam, mi ködnek az ég,
hogy mondjam el, mi vagy nekem,
hogy mondjam fényed mély delét,
hogy mondjam: ez a szerelem,
hogy mondjam el a hű hitet,
hogy mondjam el szót nem lelő zavarban,
hogy mondjam el az életet,
hogy mondjam el, ami elmondhatatlan?"

Válóczy Szilvia - Vajon

Mosolyog a pillanat,
Ha kezem fogod,
S testem húzod öledbe...
Cserfes ajkam némítod
Önként, akarva, és szeretve.

Az a "vacak" idő sem áldoz fel,
Inkább körbefon, átölel...
Hordoz... mélyreható csókokban,
Fülembe súgott bókokban...
S ha hajam simítod nyakamtól,
Ujjaid ívébe fonódik az erő,
Gyengéd ajkaddal leheled
Nyelved ízét, mit úgy kíván az erdő…
Lágy balzsamos szorítással,
Érzékeny vallomássá tétetsz,
S én kérdő szemeimmel kémlelem...
Vajon boldoggá tesz-e Téged
Álmodozó "anyagtalan" lelkem.