Mosolyog a pillanat,
Ha kezem fogod,
S testem húzod öledbe...
Cserfes ajkam némítod
Önként, akarva, és szeretve.
Az a "vacak" idő sem áldoz fel,
Inkább körbefon, átölel...
Hordoz... mélyreható csókokban,
Fülembe súgott bókokban...
S ha hajam simítod nyakamtól,
Ujjaid ívébe fonódik az erő,
Gyengéd ajkaddal leheled
Nyelved ízét, mit úgy kíván az erdő…
Lágy balzsamos szorítással,
Érzékeny vallomássá tétetsz,
S én kérdő szemeimmel kémlelem...
Vajon boldoggá tesz-e Téged
Álmodozó "anyagtalan" lelkem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése