Válóczy Szilvia - A szerelmes könnyei

Éj leplébe burkolt a szerelem,
Simogató, selymes érintése
Vágyaimban ébredez.
Künn az utcalámpa
Sápadt sárga lángja ég,
S a rideg fák ágai között,
A gyönyör cseppjei nyílnak.
Milliónyi csillogó kristálynyaláb,
Mint a szerelmes könnyei.

Válóczy Szilvia - Keveset akarok...

Keveset akarok, mint az ártatlan, keserű rab,
Ki utolsó kívánságával földet, s eget mozgat.
Csak azt, hogy érezd elfojtott szerelmem,
Melyben megtalálnád lelkedre a vigaszt.

Jöhetnek még szebb napok, s átkozottak,
Melyektől nincs, s kínos szabad utad.
De az a kevés, melyet szívem nyújt feléd,
Csak neked szól. Ami maradt, az a kevés.

Bár becsülnéd, míg él bennem, s nyújtom kezem,
Benne kitárult szívemben egyetlen reményem.
Már felednem kellett volna gyarló szívedet,
Mely titkon mellettem mégis álmosan szendereg.

Így hát most alszol lelkemben, képzeletemben
Derül féltő mosolyod, mely felém int kedvesen,
S nyugalmat áldva ölel csendben, reszketve
Míg az álom tova nem kacsint a messzi fellegeken.

Keveset akarok, csak azt, hogy őszinte légy
Magadhoz és másokhoz, ha fáj is, de védd
Lelked, s tested a fájdalomtól, mely húsodba mar
Mint a veszett kutya, ha friss vért akar.

Én csak szívem tudom adni, mely nem pazar,
De úgy tud szeretni, ha hozzá szól ajkad szava,
Oly gyengéden, s ragaszkodva, mint a kiszáradt puszta,
Melyet, ha egy csepp víz ér, mezőjét bokrétába fonja.

Mert a szív csak egyszer szeret igaz szívből.
A szerelem fehér liliomának erejéből.
S ha az elszárad, mint az ősz avarja,
Többé már nem kesereg, s szirmát sem bontja.

Válóczy Szilvia - Tövisek

Olyanok vagyunk,
Mint a rózsatövisek...
Összecsattant tüskéinkkel
Ölelkezünk,
S nem hagyjuk,
Hogy hajtásainkat ketté bontsa
A kegyetlen idő,
Mert sohasem késő
Virágot bontani,
Ahhoz tavasz sem kell,
Ha a szívet örök nyár uralja.

Válóczy Szilvia - A szerelem

A szerelem az égben köttetik,
nem kell hozzá se hang, se szó,
a szerelem szívből igyekszik,
őszintén tiszta, őszintén adó.

A szerelem megvéd, ha kell,
tiszta lélekben marasztal,
a szerelem magányt kerget el,
utadon szerényen magasztal.

A szerelem álmokat vált valóra,
melletted marad rossz időben is,
a szerelem hűségnek adója,
vágyban gyengéd, mely előre visz.

A szerelem sosem káromol,
megért, könnyek nélkül is,
a szerelem féltő karodba omol,
nehéz fájdalmak közt is hisz.

A szerelem egy örök mennyország…

Válóczy Szilvia - Köszönöm

  Csak köszönhetem
minden szavad,
minden érzést,
mely Tőled fakad.
Köszönhetem
lelked szárnyát,
mosolyod,
mely szeretve lát,
s azt is,
ahogy féltve aggódsz,
mikor fájó szívvel
vágyat rajzolsz
bús arcomra...
Köszönhetem...
Csak köszönhetem,
hogy minden tetted
szerelmed adta.

Válóczy Szilvia - Lassan elfelejtesz

S lassan elfelejtesz majd...
Homályossá válik Benned
Minden szép pillanat,
És az a kevés,
Mi megmarad,
Szíved egy távoli szegletébe
Bújik,
Szomorúságom elől
Nap fényével hajlik majd
A tavaszi égen,
S már megnyugodsz régen,
Míg lelkemben
Ott küzd még a gondolat,
Hogy többé
Nem hallom hangodat,
S nem látlak majd
Ezernyi csodádban.

Válóczy Szilvia - Erósz

Láványi beteljesülésed
Egekig juttat,
Közben lelkemhez érsz,
Kutatva lépdelsz testem árnyain,
Vad vágyam ontod
Szított önmagából.
Kecsessé bámul az idő,
Nagy macska mivoltom
Ott dorombol
Balnyi térfeled árbócán,
Reád suttogott ajkam
Éjjenti lázadásba hív...
Elvesztél.

Válóczy Szilvia - Mikor átöleltél

   

 
Mikor átöleltél,
S én átöleltelek...
Saját világunk terében,
Az idő megállt szegletében
A meghittség
Testünk köré ívelte
Az örök perceket,
És szemünkben
Életnyi boldogság született,
A magánytól
Kezed kezembe vezetett,
S halkan suttogta a szív,
Mit akkor megengedett:
A remény mögött nyíló
Lángoló szerelmeket.

Válóczy Szilvia - Mint szerelemben

Mosolyban örvend a bársonyos éjszaka,
Gyengéd szívednek sok, áldott csillaga,
Apró lángokként úgy őrzik életed,
Lágy fényük átjárja nyugodt lényedet,
Mint szerelemben szerelmed...

Némán ülsz, kezedre kezed vetül,
A gondolat, s a béke magánnyá hevül,
Ahogyan kihunyni látszó lélekben a hit,
Reménnyé formált idejében féktelen sodrást szít,
Mint szerelemben szerelmed...

S mikor dunnádra hajtod fáradt tested,
Én álmosan ott lélegzem melletted,
Veled álmodom a meghitt éj álmait,
S Veled áhítom a csend legszebb vágyait...
Mint szerelemben szerelmed...

Válóczy Szilvia - Szeress engem

Ülj most mellém…
Halld meg szívem halk szavát.
Érezd, ami kattog bennem,
S ébren táncol odaát.

Tekints reám…
Lásd meg lelkem legmélyét,
Ahogy szemem szemedben vonz
Álmot, s testek kedélyét.

Érintsd bőröm…
Vágyaink közt lépkedem.
Elsodor a legszebb érzés,
Szárnyal már a képzetem.

Két kezem fogd…
El ne ereszd soha már.
Szoríts engem akkor is, ha
Erős kételyed bezár.

Maradj velem…
Menekülni nem tudok.
Angyalok közt szárnycsapással
Messzire már nem jutok.

Szeress engem…
Szívem lángja féktelen.
Téged ölel szerelemben
Örök marad, s végtelen.

Válóczy Szilvia - Mikor átöleltél…

Mikor átöleltél,
S én átöleltelek...
Saját világunk terében,
Az idő megállt szegletében
A meghittség
Testünk köré ívelte
Az örök perceket,
És szemünkben
Életnyi boldogság született,
A magánytól
Kezed kezembe vezetett,
S halkan suttogta a szív,
Mit akkor megengedett:
A remény mögött nyíló
Lángoló szerelmeket.

Válóczy Szilvia - Eszedbe jut majd

 
 

  

Eszedbe jut majd
Egy kért szál rózsa
Eszedbe jut majd
Kedvesed vidám arca
És eszedbe jutnak
Eltékozolt pillanatok
A megsebzett lélek
Kétségbeesett harca.

Eszedbe jut majd
Mit elvesztettél
Eszedbe jut majd
A csodálat érzése is
És eszedbe jutnak
Az elhalkult szavak
A magányba fordult
Szelíd ölelések is.

Eszedbe jut majd
Néma tekintetem
Eszedbe jut majd
Könnyes szemem
És eszedbe jutnak
A közös percek
A megbecsült lángolás
Mit adtál nekem.

Eszedbe jut majd
A holdas éjjelünk
Eszedbe jut majd
Halk csókok pátosza
És eszedbe jutnak
Az álmot őrző
Lágy tapintattá vált
Bús szerelmek mítosza.

Eszedbe jut majd
Minden léptem
Eszedbe jut majd
A gondtalan ébredés
És eszedbe jutnak
A víg mosolyok
Az együtt éltetett
Jóízű nevetés.

Eszedbe jut majd
Mennyire szerettél
Eszedbe jut majd
A sajgó kín fájdalma
És eszedbe jutnak
A bánat súlyai
A bárgyú hiányt
Korbácsoló vágy hatalma.

Eszedbe jut majd
Hogy az élet oly egyszerű
Eszedbe jut majd
Milyen könnyű a nevetés
És eszedbe jutnak
A víg pillanatok
Hogy mennyire megöl
A homállyá nőtt feledés.

Eszedbe jut majd
Egy nő, ki csak írt
Eszedbe jut majd
Hogy ő az életed
És eszedbe jutnak
A jövő szent képei
A töretlen hit
Mi most már kell neked.

Eszedbe jut majd
Mit elvesztettél
Eszedbe jut majd
A csodálat érzése is
És eszedbe jutnak
Az elhalkult szavak
A magányba fordult
Elvesztett álmok is.

Meglátod majd
Miért adott a sors
Meglátod majd
Amiért küzdeni érdemes
És eszedbe jutnak
Lágy dallamok
Miket elvett az idő
S miket lelked örökre keres.

Válóczy Szilvia - Életem Veled

Az a lágyan merengő tekintet,
A Te figyelmed irántam
Oly igaz,
Végtelenébe temetem arcomat,
Puha bőrödön érzem
A napsütötte lángokat,
Te árnyékba menekülsz...
Én viszont szeretlek...

Gyengéden simítod karomat,
Bár vadul tennéd...
Kioldanád karmodat,
Hogy elejts,
Mint egy vadat,
Mi menekülni sem akar,
Hisz már a Tiéd,
Teste, s lelke leborul Eléd.

Napfényben táncolok Veled,
Lassan mozogva
Ide-oda ringat a szív dallama,
Vággyá futnak a léptek,
Testemhez simulva érzed,
Ahogy lüktet bennem
Az a szenvedély...
Csípőm alant siklik
Kezedben a kéj.

Ajkad gyümölcsét kívánom,
Ahogy mohón ízleled
Az érett sárgadinnye zamatát,
Édes maszatfoltokká nő
Mosolygós arcodon
A levében osonó kavalkád.
Szürcsölt csendességgel adod
Szelíd csókod, s a harapást,
Szánk szegletébe települ
Az odaadó bájvarázs.

Néha eszményi séták közt,
Szép emlékezetű terekbe húz
Az életem Veled,
Erdők, utak, házak, városok...
Mindegy hol fogom kezed.
Ami fontos, hogy foghatom...
Őszinte szerelmem adhatom
Teljesen Neked,
S szívem boldog, úgy dobog,
Hogy értheti lelked.

Válóczy Szilvia - Meghitt pillanat

Felém fordulván
Barna szemedben szikrázott a fény,
Mely szívemet is lobbantotta.
Tükör, melyben megláttam saját magam,
Villódzott tekinteted rabságában
A szerelem, mely apró kristályokba fonta
Halk könnyeim cseppjeit.
Erős ujjaid arcomat fordították a magány elől,
Reménnyel szórtad balga hitem,
S mint tiszta levegőt,
Úgy csókoltad leheletem.

Válóczy Szilvia - Vajon

Mosolyog a pillanat,
Ha kezem fogod,
S testem húzod öledbe...
Cserfes ajkam némítod
Önként, akarva, és szeretve.

Az a "vacak" idő sem áldoz fel,
Inkább körbefon, átölel...
Hordoz... mélyreható csókokban,
Fülembe súgott bókokban...
S ha hajam simítod nyakamtól,
Ujjaid ívébe fonódik az erő,
Gyengéd ajkaddal leheled
Nyelved ízét, mit úgy kíván az erdő…
Lágy balzsamos szorítással,
Érzékeny vallomássá tétetsz,
S én kérdő szemeimmel kémlelem...
Vajon boldoggá tesz-e Téged
Álmodozó "anyagtalan" lelkem.

Válóczy Szilvia - Megtanultam melletted

Megtanultam én az életet veled,
Hogy legyek önmagam melletted, s neked,
Hogy a türelem ára mindig egy rózsa,
Hogy semmi nem megy úgy harangszóra.

Megtanultam melletted, boldognak lenni,
Az elmúlt éveket könnyedén feledni,
Átvettem tőled a nyugalom létét,
Reggel, s alkonyatkor az ölelő békét.

Megtanultam azt, mit csak tőled kaphatok,
Hogy két lábon járjak, ha eget taposok,
Hogy egyedül az életnek értelme nincsen,
Hogy mindig előttem volt elveszett kincsem.

Válóczy Szilvia - Kettőnk fénye

Hiányom sose törje ketté
Lelked féltett álmait,
Úgy is szeretetté omlik
Minden kimondott szó,
Mely értünk születik
Egymás szelíd ajkairól.

Sose törjön ketté, a bánat,
Mi szíved sanyargatja?
Nappal is, éjjel is veled vagyok!
Ott őrzöm valóságodban a fényt,
Kettőnk fényét:
Az ártatlan szerelmet.

Válóczy Szilvia - Téli parton

Mily erőt ad lelkednek
A tett...
Létedben kitartás ébredez,
S ott fut melletted
A táj...
Vízpart, napfényes báj
Két szemedben,
Nyugalommá éled testedben
A téli part,
És a szerelem,
Mely boldoggá akart,
Örömben ég...
Te csak futsz, futsz...
Az út, előtted rég.
S már elmaradnak a sóhajok...
Mert, ahogy mindig vágytad,
Melletted maradok...
Öröktől örökig.

Válóczy Szilvia - Bennem élsz

Pillád hull,
Úgy, mintha elfújná a szél
Ősz lombjaidba repül.

Elringat,
Mint hajló fűz zöld ága
Tavaszi éden között.

Tiszta lét,
Csobogó patakban forrás,
Lelkemben ezüst fény vagy.

Ölelés,
Mely erőssé teszi kedvem,
Jámborrá átvarázsol.

Gerle vagy,
Elrejtett vágyat ébresztő,
Mely tollaival ékes.

Álmom vagy,
Lágyan, szeretve karolnak
Múltba húzott ajkaid.

Bennem élsz,
Ahogy a napok rohannak,
Menedék vagy szívemnek…

Otthonom,
Hol magány félve menekül,
És többet vissza sem néz.

Rejtelem,
Igaz érzések hatalma,
Szeretet vagy, s boldogság.

Oltalma…
Elveszett menny kincseinek,
S nekem, szelíd, őszinte.

Mindig látsz,
Ha szemed hunyod a holdnak
Ott vigyázlak éjekig.

Válóczy Szilvia - Meghitt pillanat

Felém fordulván
Barna szemedben szikrázott a fény,
Mely szívemet is lobbantotta.
Tükör, melyben megláttam saját magam,
Villódzott tekinteted rabságában
A szerelem, mely apró kristályokba fonta
Halk könnyeim cseppjeit.
Erős ujjaid arcomat fordították a magány elől,
Reménnyel szórtad balga hitem,
S mint tiszta levegőt,
Úgy csókoltad leheletem.