Már csak a szél ölel, túl a fájó lázas álmokon
S a némaságban szerelmünk múló csendjét hallgatom
Magányomba zárt bűnös vágyaim lassan szerte foszlanak
Szívemben épített váraid ma porba omlanak
Ahol tegnap még lobogó lánggal égett a tűz
Ott ma már, nincsen semmi ami minket összefűz
Jéghideg érzések vacognak múló vágyunk romjain
S a szél könnyeket ejt szerelmünk szürke hamvain
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése