Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
minden viharvert, árva tölgy előtt,
mért kell nekem az őszi csendre vágyni,
ha minden csalfa álmom összedőlt,
mért kell nekem a dombokat bejárni
s bujkálni mint az üldözött gonosz,
mért kell nekem a hegytetőre állni
mikor az orkán fákat ostoroz.
Mért kell nekem elvágyni messze, messze,
bűvös csókkal ha jő az alkonyat,
mért kell, hogy halljam, álmaimban egyre,
búcsú-szavaktól fátylas hangodat,
és mért kell minden szép emléket
fájó betűkkel a szívembe írni,
mért kell olyan nagyon szeretni Téged,
csak vágyni el, s csak sírni, egyre sírni?
Mért kell mindig magamba vándorolni,
s imákat mondani valakiért...
s mért kell mindig csak Rólad álmodozni,
ha nem szeretsz, miért?, miért?, miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése