Elhitettem a szívemmel,hogy el tudlak feledni,
Hogy téged:hiú,gőgös lány,bűn és vétek szeretni,
De azt súgja ihlettségem szívembe oltott szózata
S bűvös éjek halk sóhaja,
Hogy míg szivemnek lángja ég,el nem feledhetlek soha.
Beszéltem már a szellővel,kérő szóval,vérző szívvel,
Ne hallja meg sóhajtásom,ne lássa meg könnyhullásom,
Ne mondja el a világnak,hogy még mindig úgy imádlak,
Harsogja túl sóhajtásom,óh,mert én a zajra vágyom,
Lárma,bor,zaj egyedül a boldogságom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése