Lágyan, puhán,
ahogyan száll
a harangvirág
csilingelő hangja,
öleléseimben
harmatcseppként
érinthettelek ma.
De lejegyeztem
a szót,
a mozdulatlan forrót,
amit szíved diktált
tele fájdalommal,
míg ajkaid csókolt.
Nem lesz olyan
hajnal,
mely elvenne tőlem,
hisz örök
az ígéret,
a tűzzé tett szerelem.
Itt vagy,
a ragyogó ég
csillagaival
szívemben őrizlek,
csak az alkonyok,
szín-pompájukkal
a korom-sötétbe
ne sietnének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése