Gabricsevics István - Fogd a kezem...

    Nem kell más, csak fogd a kezem,
kéz a kézben legyek VELED!
Oly jó, ha érzem, hogy VELEM vagy!
Oly jó, hogy érzem az ENYÉM vagy!

Nézem a kezed, a bársonyost,
mely annyi percet átdolgozott.
Most itt van kezemben, lágyan simogat,
ujjaid elevenítik lassan az álmomat.

Álmomban erre vágytam,
minden percemben erre vártam!
Oly szép a boldogság, s nem kell csoda,
csak kéz a kézben érjünk el oda!

Elérhetjük együtt a boldogság partját,
Hol nem vár ránk más, csak az örök boldogság!
Nem kell más hozzá, csak szorítsd a kezem,
a boldogságot majd megleled VELEM!

Kezem kezedet kutatja,
s mikor rátalál megfogja.
Ujjaim ujjaidat ölelik,
tenyered tenyeremben fekszik,

Így talál RÁNK a mély álom,
repülünk szép tündérszárnyon.
Sosem látott tájakat látva,
rohanok VELED a világba'.

Nyíló virágok közt járunk,
selyem pázsiton lép a lábunk,
nem takar el semmit az árnyunk,
szivárványt teremt a vállunk.

És hátamhoz ér most a hátad,
szívünk utat enged a vágynak.
Érzem ismét szíved melegét,
lelked, tested hű szerelmét!!!

Ezért kérlek Édes, ne engedd el kezem,
ujjbegyedben érzem a szerelmedet!
Simogatja kezed, szerelmes szívemet,
kezeidben érzem, égő szerelmedet!!!